1A karmesternek: Dávid tanítókölteménye,
2abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahímelek házába érkezett.
3Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig megmarad!
4Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles borotva.
5A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.)
6Szeretsz bántóan beszélni, álnok a nyelved.
7Össze is tör téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.)
8Látják ezt az igazak, és félnek, rajta meg nevetni fognak.
9Ez az az ember – mondják –, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és csalárdságban volt erős.
10De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor.
11Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.