1A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke.
2Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla.
3Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre!
4Kösd derekadra kardodat, te hős, ölts pompás díszruhát!
5E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson!
6Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba.
7Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája.
8Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával.
9Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak.
10Királylányok viselik ékszereidet, jobbod felől a királyné áll ófíri arannyal ékesítve.
11Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát!
12Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte!
13Tírusz leánya! A nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked.
14Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája.
15Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek, barátnői követik, így vonulnak hozzád.
16Ujjongó örömmel vezetik őket, úgy vonulnak be a királyi palotába.
17Őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön.
18Hirdetem nevedet minden nemzedéknek. Ezért magasztalnak majd a népek örökkön-örökké.