Psalms 30
1 Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.
2 Magasztallak, Ur am, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.
3 Ur am, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
4 Ur am, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.
5 Zengjetek az Úr nak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét!
6 Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.
7 Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.
8 Ur am, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De mikor elrejtetted orcádat, nagyon megrettentem.
9 Ekkor hozzád kiáltottam, Ur am, és így esedeztem az Úrhoz:
10 Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?
11 Hallgass meg, Ur am, kegyelmesen, légy segítségemre, Ur am!
12 Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.
13 Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Ur am, Istenem!