1A karmesternek: Dávid zsoltára.
2Ur am, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted!
3Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.)
4Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel.
5Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót.
6Nagy a dicsősége, mert megsegítetted, fenséget és méltóságot adtál neki.
7Bizony, áldottá teszed örökre, megvidámítod őt, örülhet előtted.
8Bízik a király az Úr ban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg.
9Kezed utoléri minden ellenségedet, jobbod utoléri gyűlölőidet.
10Olyanokká teszed őket, mint a tüzes kemence, ha megjelensz, Ur am. Haragod elnyeli őket, és tűz emészti meg.
11Magzataikat kipusztítod a földről, utódaikat az emberek közül.
12Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire,
13mert megfutamítod őket, célba veszed íjaddal.
14Mutasd meg hatalmadat, Ur am! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!