1Jobb egy darab száraz kenyér ott, ahol békesség lakik, mint ha zsíros falatokkal van tele a ház, de veszekednek benne.
2Az eszes szolga föléje kerül a haszontalan fiúnak, és a testvérekkel együtt osztozik az örökségben.
3Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az Úr.
4A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel.
5Aki gúnyolja a szegényt, Alkotóját gyalázza, és aki a veszedelemnek örül, nem marad büntetlen.
6Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák.
7Nem illik a bolondhoz a választékos beszéd, de az előkelőhöz sem a hazug beszéd.
8Drágakőnek véli ajándékát, aki adja, amellyel célt ér, bárhova forduljon is vele.
9Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.
10Jobban megrendíti a dorgálás az értelmes embert, mint száz botütés az ostobát.
11Csak pártütésre törekszik a rossz ember, de kegyetlen követet küldenek ellene.
12Inkább a fiát vesztett medvével találkozzék az ember, mint egy ostobával, amikor megzavarodik.
13Aki rosszal fizet a jóért, annak a házából nem távozik el a baj.
14A viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör.
15Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az Úr.
16Mire jó a pénz az ostoba kezében? Vehet-e bölcsességet, akinek nincs esze?
17Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.
18Esztelen ember, aki kezet ad, és kezességet vállal a barátjáért.
19A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és aki kérkedik, a saját romlását keresi.
20Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül.
21Az ostoba bánatot okoz szülőjének, és nem tud örülni a bolondnak az apja.
22A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.
23A bűnös elfogadja a megvesztegetést, és elferdíti az igazság ösvényét.
24Az értelmes ember előtt ott van a bölcsesség, de az ostoba szeme a föld végén kalandozik.
25Az ostoba fiú bosszantja apját, és keseríti anyját.
26Nem való megbírságolni az igaz embert, és megverni az elöljárót, ha becsületes.
27A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű.
28Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.