1Azután így beszélt Mózeshez az Úr a Sínai-pusztában, a második év első hónapjában azután, hogy kijöttek Egyiptomból:
2Készítsék el Izráel fiai a páskát a megszabott időben.
3Ennek a hónapnak a tizennegyedik napján, estefelé készítsék el a megszabott időben. Egészen a rá vonatkozó rendelkezések és előírások szerint készítsétek el.
4Megmondta tehát Mózes Izráel fiainak, hogyan készítsék el a páskát.
5El is készítették a páskát az első hónap tizennegyedik napján, estefelé a Sínai-pusztában. Mindenben úgy jártak el Izráel fiai, ahogyan Mózesnek megparancsolta az Úr.
6Néhány férfi azonban tisztátalan volt emberi holttest miatt, és így nem készíthették el a páskát azon a napon. Ezért Mózes és Áron elé járultak azon a napon
7ezek a férfiak, és ezt mondták: Mi emberi holttest miatt vagyunk tisztátalanok. Miért kellene megtagadni tőlünk, hogy áldozatot mutathassunk be az Úr nak a megszabott időben, Izráel fiaival együtt?
8Mózes ezt felelte nekik: Várjatok, míg meghallom, mit parancsol rólatok az Úr.
9Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr:
10Mondd meg Izráel fiainak: Ha valaki holttest miatt tisztátalanná válik, vagy messze úton van közületek vagy utódaitok közül, az is készítsen páskát az Úr nak.
11Ők a második hónap tizennegyedik napján, estefelé készítsék el, és kovásztalan kenyérrel meg keserű füvekkel egyék meg.
12Ne hagyjanak belőle reggelre, és a csontját sem szabad eltörni. Mindenben úgy készítsék el, ahogy a páskára vonatkozó rendelkezés szól.
13De ha valaki tiszta, és úton sincs, mégis elmulasztja a páskát elkészíteni, azt az embert ki kell irtani népe közül, mert nem mutatott be áldozatot az Úr nak a megszabott időben. Az ilyen embernek bűnhődnie kell.
14Ha jövevény tartózkodik köztetek, és elkészíti az Úr páskáját, ő is a páskára vonatkozó rendelkezés és előírás szerint járjon el. Ugyanaz a rendelkezés vonatkozzék rátok: a jövevényre és az ország szülötteire is.
15Amikor a hajlékot fölállították, felhő borította be a hajlékot, a bizonyság sátrát, estétől reggelig pedig tűz alakjában volt a hajlék fölött.
16Így volt ez mindig: felhő borította be, éjjel pedig az, ami tűznek látszott.
17Valahányszor fölemelkedett a felhő a sátorról, elindultak Izráel fiai. Ott ütöttek tábort Izráel fiai, ahol a felhő megállapodott.
18Az Úr parancsa szerint indultak el Izráel fiai, és az Úr parancsa szerint ütöttek tábort. Mindaddig a táborban maradtak, amíg a felhő a hajlékon nyugodott.
19Ha a felhő hosszabb ideig maradt a hajlék fölött, megtartották Izráel fiai az Úr rendelkezését, és nem indultak el.
20Megtörtént, hogy a felhő csak néhány napig maradt a hajlék fölött; akkor is az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el.
21Megtörtént, hogy a felhő csak estétől reggelig volt ott, reggel pedig már föl is emelkedett a felhő: ilyenkor ők is elindultak. Akár nappal, akár éjjel emelkedett föl a felhő, ők elindultak.
22Akár két napig, akár egy hónapig vagy még hosszabb ideig nyugodott is a felhő a hajlék fölött, a táborban maradtak Izráel fiai, és nem indultak el. De ha fölemelkedett, elindultak.
23Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtartották az Úr rendelkezését, az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.