1Kürtöt a szádhoz! Sasként tör az ellenség az Úr házára! Mert megszegték szövetségemet, ellene szegültek utasításaimnak.
2Akkor majd így kiált hozzám Izráel: Istenem! Mi ismerünk téged!
3Elvetette Izráel a jót, hát ellenség üldözi majd!
4Királyt választottak, de nélkülem, és olyan vezért, akihez nincs közöm. Ezüstjükből és aranyukból bálványokat készítettek, de csak romlásukra.
5Félredobom borjúdat, Samária! Haragra gyulladtam miatta, nem maradhat ez soká büntetés nélkül!
6Izráelből való ez, mesterember csinálta, nem Isten ez. Bizony, ízzé-porrá törik Samária borjúja!
7Ha szelet vetnek, vihart aratnak. A gabona nem hoz kalászt, nem lesz belőle liszt, vagy ha lesz is, idegenek emésztik föl.
8Elpusztítják Izráelt! Olyan lett a népek között, mint egy ócska holmi, ami senkinek sem kell.
9Hiszen ők Asszíriába jártak, mint a kóborló vadszamár; Efraim pénzen vásárolt szeretőket.
10Ha pénzt fizetnek is a népeknek, én majd összegyűjtöm őket. Még egy kis idő, és vállukon érzik majd a fejedelmek királyának terhét.
11Sok oltárt épített Efraim vétkesen: ezek az oltárok vitték őt a bűnbe.
12Előírhatok nekik ezernyi törvényt, azt gondolják, nem tartozik rájuk.
13Szeretik a véresáldozatot, mert ha bemutatják, ők maguk ehetik a húst. De nem is fogadja tőlük kedvesen az Úr! Nem feledkezik meg bűnükről, megbünteti őket vétkeik miatt: vissza fognak térni Egyiptomba.
14Izráel elfelejtette alkotóját, és palotákat épített, Júda pedig számos erődített várost. De tüzet bocsátok városaira, és megemészti palotáit.