1Jaj a gondtalanoknak a Sionon, az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legkiválóbb nép előkelőinek, akikhez folyamodik Izráel háza!
2Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét! Onnan menjetek a nagy Hamátba, azután menjetek el a filiszteus Gátba: Különbek vagytok-e ezeknél az országoknál, nagyobb-e a területük a tiétekénél?
3Ti azt gondoljátok, hogy messze van a veszedelem napja, ezért közel hoztátok az erőszak uralmát!
4Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat!
5Hárfakísérettel dalolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé.
6Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek.
7Ezért majd ők mennek a foglyok élén fogságba, és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának.
8Önmagára esküdött az én Uram, az Úr. Így szól az Úr, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára vetem a várost mindenestül.
9Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak.
10Ha fölemeli valakinek a holttestét a nagybátyja vagy a rokona, hogy kivigye a házból, akkor odaszól annak, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Az így felel: Nincs! – és hozzáteszi: Csitt, ki ne ejtsd az Úr nevét!
11Mert íme, az Úr parancsára darabokra zúzzák a nagy házakat, a kis házakat pedig törmelékké.
12Futhatnak-e kősziklán a lovak, fel lehet-e azt szántani ökrökkel? Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé.
13Örültök Lódebárnak, és azt mondjátok: A magunk erejével foglaltuk el Karnajimot!
14Én majd egy népet indítok ellened, Izráel háza – így szól az Úr, a Seregek Istene –, amely sanyargat benneteket a Hamátba vezető úttól le az Arábá-völgyig.