1Emlékeztesd őket, hogy a felsőbb hatóságoknak és a fejedelemségeknek vessék alá magukat. Engedelmeskedjenek, minden jó cselekedetre készek legyenek,
2senkit ne szidalmazzanak, ne torzsalkodjanak, nyájasak legyenek mindenki iránt, teljes szelídséget tanúsítsanak.
3Mert régente mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, kívánságoknak és különféle élvezeteknek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, gyűlöletesek és egymást gyűlölők.
4De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberek iránt való szeretete megjelent,
5nem a megigazulás céljából végzett cselekedeteinkért tartott meg minket, hanem az ő irgalmából, az újjászületés fürdője és a Szentlélek megújító munkája által,
6amelyet kiárasztott reánk bőséggel a mi megváltó Jézus Krisztusunk által,
7hogy az ó kegyelméből megigazulva, reménység szerint az örökélet örökösei legyünk.
8Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezekről határozottan tégy bizonyságot, nevezetesen: Akik hívőkké lettek az Istenben, igyekezzenek jó cselekedetekkel elöl járni. Ezek jók és hasznosak az emberekre.
9A balga vitatkozásokat azonban, a nemzetségtáblázatokat, a civakodást és a törvény felől való harcokat kerüld, mert ezek haszontalanok és hiábavalók.
10A szakadást szító (az eretnekséget tanító) embert egy vagy két intés után különítsd el (kerüld).
11Mert tudnod kell, hogy az ilyen ember letért a jó útról, vetkezik, és önmaga ítéli el magát.
12Amikor elküldöm hozzád Artemást, vagy Tikhikust, siess hozzám jönni Nikápolyba, mert elhatároztam, hogy ott töltöm e telet.
13Zénást, a törvénytudót és Apollóst gondosan készítsd fel az útra, hogy semmiben szükséget ne lássanak.
14De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl a sürgős szükségletek kielégítésére, hogy hitük ne legyen gyümölcstelen.
15Köszöntének téged mindnyájan, akik velem vannak. Köszöntsed azokat, akik szeretnek minket hitben. Kegyelem mindnyájatokkal!