Romans 9
1 Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szentlélek által,
2 hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívem fájdalma.
3 Mert én szívesen lennék a Krisztustól elszakított és átkozott atyámfiaiért - test szerint való rokonaimért -, ha ezzel megmenthetném őket.
4 Az izraelitákért, akiket Isten fiaivá fogadott és őket megajándékozta a jelenléte dicsőségével; övék a szövetségek, meg a törvényadás és az istentisztelet és az ígéretek;
5 övék az atyák és közülük való test szerint a Krisztus, aki mindenek felett örökké áldandó Isten. Ámen.
6 Teljességgel lehetetlen, hogy az Isten beszéde hiábavalóvá legyen. Mert nem mindnyájan izraeliták azok, akik Izraeltől valók,
7 sem nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő magvából származtak; hanem: Izsákban hívatik el a te magod.
8 Azaz nem a test szerint való gyermekek az Isten gyermekei, hanem az ígéret szerinti gyermekek számítanak magnak.
9 Mert ígéret beszéde volt ez: Ez időtájban eljövök és Sárának fia lesz.
10 Sőt nemcsak ő, hanem Rebeka is példa, aki ugyanegytől, Izsáktól, a mi atyánktól fogant ménében,
11 mert mikor még (ikrei) meg sem születtek és semmi jót, vagy rosszat nem cselekedtek - azért, hogy az Isten kiválasztáson alapuló végzése megálljon, nem cselekedetekből, hanem az elhívó akaratából -,
12 ezt mondta neki az ígéret: A nagyobbik szolgál majd a kisebbiknek;
13 így is van megírva: Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
14 Mit mondunk tehát? Talán csak nem igazságtalanság-e ez az Istentől? Semmi esetre sem.
15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök és irgalmazok annak, akinek irgalmazok.
16 Azért nem attól függ, aki akarja, sem nem attól, aki fut, hanem a könyörülő Istentől.
17 Mert azt mondja az írás a fáraónak: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
18 Azért akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít.
19 Mondhatnád azért nekem: Miért hibáztat mégis engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda állhat ellen?
20 De hát kicsoda vagy te ember, hogy perbe szállasz az Istennel? Vajon mondja-e a mű a mintázójának: Miért formáltál engem így?
21 Vajon a fazekasnak nincs-e hatalma az agyagon, hogy ugyanabból a gyuradékból kétféle edényt csináljon: Egyiket ékességre, a másikat közönséges használatra?
22 Ha pedig Isten meg akarta mutatni az ő haragját és meg akarta ismertetni az ő hatalmát és ezért nagy béketűréssel elszenvedte a harag edényeit, amelyek pedig pusztulásra készültek, viszont
23 hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát is, eleve elkészítette az irgalom edényeit, amelyeket dicsőségre szánt: Mit szólhatsz ellene?
24 Ilyenekül hívott el minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
25 amint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem népemet Népemnek és a nem szeretettet Szeretettnek.
26 És lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták nekik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni.
27 Ésaiás pedig így kiáltja Izrael felé: Ha Izrael fiainak száma annyi volna is mint a tenger fövénye, csak a maradék tarttatik meg.
28 Mert az Úr az ő beszédét a földön hamar beteljesíti és gyorsan végrehajtja.
29 És amint Ésaiás előre megmondta: Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodorna, és Gomorához lettünk volna hasonlók.
30 Mit mondunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek igazságra, elnyerték az igazságot, mégpedig a hitből való igazságot.
31 Izrael ellenben, bár az igazság törvényére törekedett, nem jutott el erre a törvényre.
32 Miért? Azért, mert nem hit által törekedtek arra, hanem úgy, mintha cselekedetek által volna elnyerhető. Beleütköztek a megütközés kövébe,,
33 amint meg van írva: íme a megütközés kövét és a megbotránkozás szikláját teszem Sionba; de aki hisz benne, meg nem szégyenül.