Romans 7
1 Jól tudjátok atyámfiai - hisz törvényismerőkhöz szólok -, hogy a törvény csak az élő emberen uralkodik.
2 Mert a férjes asszonyt a törvény a férjéhez köti, amíg a férje él; de ha meghal, akkor az asszony megszabadul a férj törvényétől.
3 Ha férje életében más férfiúé lesz, házasságtörőnek mondják; ha ellenben meghal a férje, szabad a törvénytől, s többé nem házasságtörő, ha más férfiúé lesz.
4 Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy máséi legyetek, azéi, aki a halottak közül feltámadott, s így teremjünk gyümölcsöt Istennek.
5 Mert mikor a testben voltunk, tagjainkban a törvény által bűnös szenvedélyek ébredtek, hogy a halálnak gyümölcsözzenek.
6 De most megszabadultunk a törvénytől, mivel meghaltunk rabtartónkra nézve, hogy most szolgáljunk a Lélek újságában és nem a betű óságában.
7 Mit mondunk tehát? Bűn-e a törvény? Semmiképpen! Sőt még a bűnt is csak a törvény által ismertem meg. Mert a kívánságról sem tudtam volna, hogy gonosz, ha a törvény nem mondta volna: Ne kívánd!
8 De a bűn felhasználta az alkalmat és a parancsolat által mindenféle gonosz kívánságot ébresztett bennem, mert a törvény nélkül a bűn halott.
9 Én pedig egykor törvény nélkül éltem, de a parancsolat eljöttével életre kelt a bűn,
10 én pedig meghaltam; és így halálomra volt az a parancsolat, amely életet ígért.
11 Mert a bűn felhasználta az alkalmat a parancsolat által, megcsalt engem és megölt általa.
12 De azért a törvény szent, és parancsolata is szent és igaz és jó.
13 Tehát ami jó, az nekem halálommá lett? Semmiképpen! Sőt inkább a bűn, hogy bűn volta még nyilvánvalóbbá legyen, a jó által okoz nekem halált, s a (jó) törvény által a bűn még bűnösebb lesz.
14 Tudjuk, hogy a törvény Lélek szerint való, de én testi vagyok, eladva rabszolgául a bűnnek.
15 Magam sem tudom, mit cselekszem; mert nem azt teszem, amit akarok, (ti. a jót), hanem amit gyűlölök (ti. a rosszat).
16 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, egyetértek a törvénnyel, hogy az jó,
17 s így már nem én cselekszem, hanem a bennem lakozó bűn.
18 Innen tudom, hogy nem lakik bennem, vagyis az én testemben jó; mert akaratom van ugyan a jóra, de hogy azt meg is tegyem, arra nem vagyok képes.
19 Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a rosszat teszem, amit nem akarok.
20 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor nem én magam viszem azt véghez, hanem a bennem lakozó bűn.
21 Tehát magamra nézve azt a törvényt találom, hogy noha a jót akarom, csak a rosszat tudom cselekedni.
22 Mert gyönyörködöm ugyan az Isten törvényében, belső emberem szerint,
23 de érzek egy másik törvényt tagjaimban, amely az én elmém törvénye ellen hadakozik és engem foglyul ejt a bűn törvényének, amely tagjaimban van.
24 Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem a halálnak ebből a testéből?
25 Isten; a mi Urunk Jézus Krisztus által! Hála, hála neki! Igen, bár én az elmémmel az Istennek szolgálok, de testemmel a bűn törvényének.