Bible

1 Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy hordozzuk az erőtlenek gyengeségét és ne csak a magunk kedvére éljünk. 2 Mindegyikünk tudniillik az ő felebarátjának kedvezzen, annak javára, építésére éljen. 3 Mert Krisztus sem kedvezett magának, hanem amint meg van írva: Gyalázóid gyalázásai hullottak reám. 4 Mert mindaz, ami régen megíratott, a mi tanulságunkra íratott meg, hogy állhatatosság által és az írások vigasztalása által reménységünk legyen. 5 Az állhatatosság és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy teljes egyetértés legyen közöttetek a Krisztus Jézus szerint, 6 hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent a mi Urunk Jézus Krisztus Atyját. 7 Azért fogadjátok be egymást, amint Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségébe. 8 Ezt pedig így értem: Krisztus szolgájává lett a zsidóknak, hogy megmutassa az Isten igaz voltát, megerősítse és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket. 9 A pogányok viszont irgalmáért dicsőítik az Istent, amint meg van írva: Magasztallak azért téged a pogányok között és dicséretet éneklek a te nevednek. [Zsolt 18,50] 10 És ismét azt mondja: Örüljetek ti pogányok az ő népével együtt. 11 És ismét: Dicsérjétek az Urat mind ti pogányok és magasztaljátok őt mind a népek. 12 Ésaiás pedig így szól: Lesz Isainak sarja, aki fel is kel, hogy uralkodjék a népeken; benne reménykednek a pogányok. 13 A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden Örömmel és békességgel a hit által, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. 14 Meg vagyok győződve, atyámfiai, magam is, hogy telve vagytok jóindulattal, telve vagytok ismerettel, úgy annyira, hogy egymást inteni is tudjátok. 15 Itt-ott mégis merészebben írtam nektek, atyámfiai, mintegy emlékeztetve titeket arra a kegyelemre, amelyben Isten engem avégre részesített, hogy 16 a Jézus Krisztus szolgája legyek a pogányok között: Úgy végezem az evangéliumnak papi szolgálatát, hogy a pogányok Isten előtt kedves és a Szentlélek által megszentelt áldozat legyenek, 17 Dicsekedhetem tehát a Krisztus Jézusban az Istenért végzett munkámmal. 18 De nem mernék semmiről sem beszélni, ha nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányok megtérítésére, szóval estettél, 19 jelek és csodák és a Lélek ereje által, úgy annyira, hogy Jeruzsálemtől kezdve körben egész Illiriáig betöltöttem a Krisztus evangéliumának szolgálatát. 20 Becsületbeli dolognak tartottam azonban, hogy az evangéliumot csak ott hirdessem, ahol a Krisztus neve még nem hangzott el, mert nem akartam idegen alapra építeni. 21 hanem, amint megíratott: Azok látják meg, akiknek őfelőle nem adtak hírt, és akik nem hallották, azok értik meg. 22 Ezért állandóan akadályozva is voltam a hozzátok való menetelben. 23 De most, mivel már nincs munkamezőm e tartományban és sok esztendő óta vágyódom arra, hogy elmehessek hozzátok, 24 Hispániába menet meglátogatlak titeket. Mert remélem, hogy átutazóban megláthatlak és ti majd elsegítetek oda, ha előbb valamennyire felüdültem köztetek. 25 Most pedig Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatára. 26 Macedónia és Akhája ugyanis jónak látta, hogy némi gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek között levő szegények javára. 27 Jónak látták és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok amazok lelki javaiban részesültek, viszont ők is tartoznak nekik szolgálni földi javaikkal. 28 Ha tehát ezt majd elvégezem és a gyűjtött összeget kezükbe hiány nélkül átadom, titeket útba ejtve megyek át Hispániába. 29 És tudom, hogy mikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának teljességével érkezem oda. 30 Kérlek tehát titeket, atyámfiát, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek által való szeretetre, tusakodjatok imádságaitokban velem együtt én-érettem az Isten előtt, 31 hogy megszabaduljak a hitetlen júdeaiaktól és hogy a jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szentek előtt; 32 hogy örömmel mehessek hozzátok az Isten akaratából és veletek együtt megújuljak. 33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájatokkal. Ámen.