1Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy hordozzuk az erőtlenek gyengeségét és ne csak a magunk kedvére éljünk.
2Mindegyikünk tudniillik az ő felebarátjának kedvezzen, annak javára, építésére éljen.
3Mert Krisztus sem kedvezett magának, hanem amint meg van írva: Gyalázóid gyalázásai hullottak reám.
4Mert mindaz, ami régen megíratott, a mi tanulságunkra íratott meg, hogy állhatatosság által és az írások vigasztalása által reménységünk legyen.
5Az állhatatosság és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy teljes egyetértés legyen közöttetek a Krisztus Jézus szerint,
6hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent a mi Urunk Jézus Krisztus Atyját.
7Azért fogadjátok be egymást, amint Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségébe.
8Ezt pedig így értem: Krisztus szolgájává lett a zsidóknak, hogy megmutassa az Isten igaz voltát, megerősítse és valóra váltsa az atyáknak tett ígéreteket.
9A pogányok viszont irgalmáért dicsőítik az Istent, amint meg van írva: Magasztallak azért téged a pogányok között és dicséretet éneklek a te nevednek. [Zsolt 18,50]
10És ismét azt mondja: Örüljetek ti pogányok az ő népével együtt.
11És ismét: Dicsérjétek az Urat mind ti pogányok és magasztaljátok őt mind a népek.
12Ésaiás pedig így szól: Lesz Isainak sarja, aki fel is kel, hogy uralkodjék a népeken; benne reménykednek a pogányok.
13A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden Örömmel és békességgel a hit által, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.
14Meg vagyok győződve, atyámfiai, magam is, hogy telve vagytok jóindulattal, telve vagytok ismerettel, úgy annyira, hogy egymást inteni is tudjátok.
15Itt-ott mégis merészebben írtam nektek, atyámfiai, mintegy emlékeztetve titeket arra a kegyelemre, amelyben Isten engem avégre részesített, hogy
16a Jézus Krisztus szolgája legyek a pogányok között: Úgy végezem az evangéliumnak papi szolgálatát, hogy a pogányok Isten előtt kedves és a Szentlélek által megszentelt áldozat legyenek,
17Dicsekedhetem tehát a Krisztus Jézusban az Istenért végzett munkámmal.
18De nem mernék semmiről sem beszélni, ha nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányok megtérítésére, szóval estettél,
19jelek és csodák és a Lélek ereje által, úgy annyira, hogy Jeruzsálemtől kezdve körben egész Illiriáig betöltöttem a Krisztus evangéliumának szolgálatát.
20Becsületbeli dolognak tartottam azonban, hogy az evangéliumot csak ott hirdessem, ahol a Krisztus neve még nem hangzott el, mert nem akartam idegen alapra építeni.
21hanem, amint megíratott: Azok látják meg, akiknek őfelőle nem adtak hírt, és akik nem hallották, azok értik meg.
22Ezért állandóan akadályozva is voltam a hozzátok való menetelben.
23De most, mivel már nincs munkamezőm e tartományban és sok esztendő óta vágyódom arra, hogy elmehessek hozzátok,
24Hispániába menet meglátogatlak titeket. Mert remélem, hogy átutazóban megláthatlak és ti majd elsegítetek oda, ha előbb valamennyire felüdültem köztetek.
25Most pedig Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatára.
26Macedónia és Akhája ugyanis jónak látta, hogy némi gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek között levő szegények javára.
27Jónak látták és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok amazok lelki javaiban részesültek, viszont ők is tartoznak nekik szolgálni földi javaikkal.
28Ha tehát ezt majd elvégezem és a gyűjtött összeget kezükbe hiány nélkül átadom, titeket útba ejtve megyek át Hispániába.
29És tudom, hogy mikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának teljességével érkezem oda.
30Kérlek tehát titeket, atyámfiát, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek által való szeretetre, tusakodjatok imádságaitokban velem együtt én-érettem az Isten előtt,
31hogy megszabaduljak a hitetlen júdeaiaktól és hogy a jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szentek előtt;
32hogy örömmel mehessek hozzátok az Isten akaratából és veletek együtt megújuljak.
33A békességnek Istene pedig legyen mindnyájatokkal. Ámen.