1Ezek után láttam, íme megnyílt egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet trombitaszónak hallottam, mikor velem beszélt, ezt mondta: Jöjj fel ide, és én megmutatom neked mindazt, aminek nemsokára meg kell történnie.
2És azonnal elragadott a Lélek. És íme királyi szék állott a mennyben, és a királyi székben ült Valaki.
3És a Széken ülő úgy ragyogott, mint a jáspis és a szárdius kő. A királyi széket szivárvány vette körül, olyan, mint a smaragd,
4és a királyi szék körül huszonnégy trónus állt, a trónusokban huszonnégy vén ült, fehér ruhákba öltözve, fejükön arany koronával.
5A királyi székből villámok cikáztak, és szózatok és mennydörgések hallatszottak. És a királyi szék előtt hét égő fáklya lobogott: Az Istennek hét lelke.
6És a királyi szék előtt mintha üvegtenger lett volna, hasonló a kristályhoz; és középen, a királyi széknél és a királyi szék körül négy élőlény volt, tele szemekkel, elől-hátul.
7Az első élőlény hasonló volt az oroszlánhoz, a második élőlény hasonló volt a bikaborjúhoz, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint az embernek, és a negyedik élőlény hasonló volt a repülő sashoz.
8Mind a négy élőlénynek egyenként hat-hat szárnya volt, kívül és belül szemekkel tele, és éjjel-nappal azt mondták: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljövendő!
9És valahányszor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adtak Annak, aki a királyi székben ül, és örökkön örökké él,
10leborult a huszonnégy vén a királyiszékben ülő előtt, és imádta Őt, az örökkön örökké élőt, és koronáikat a királyiszék elé tették, és ezt mondták:
11méltó vagy Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsősédig, és a tisztesség, és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és a te akaratodból lett a teremtett világ.