1És hangos szózatot hallottam a templomból, amely ezt mondta a hét angyalnak: Menjetek el, és öntsétek ki az Isten haragjának hét csészéjét a földre.
2És elment az első, és kiöntötte csészéjét a földre. Ekkor veszedelmes és fájdalmas fekély támadt azokon az embereken, akik felvették a vadállat bélyegét, és imádták az ő képét.
3A második angyal is kiöntötte csészéjét a tengerre, és az olyanná lett, mint a halott vére, úgyhogy a tengerben minden élőlény elpusztult.
4A harmadik ángya! is kiöntötte csészéjét a folyókba és a vizek forrásaiba. És azok vérré váltak.
5És hallottam, hogy a vizek angyala ezt mondta: Igaz vagy te Szent, aki vagy, és aki voltál, hogy így ítéltél;
6ők is a szentek és próféták vérét ontották, te is vért adtál nekik inni; megérdemelték.
7Egy hang az oltárról így szólt: Jól van, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.
8A negyedik angyal is kiöntötte csészéjét a napra, és tüze úgy megerősödött, hogy az embereket elperzselte.
9És a nagy hőségben eltikkadtak az emberek, de tovább káromolták az Isten nevét, akinek hatalma van e csapásokon, és nem tértek meg, hogy neki dicsőséget adjanak.
10Az ötödik angyal is kiöntötte csészéjét a vadállat trónjára, és az ő birodalma elsötétült; és harapták (az emberek) nyelvüket a kín miatt;
11és káromolták a menny Istenét kínjaik és fekélyeik miatt, de nem tértek meg cselekedeteikből.
12A hatodik angyal is kiöntötte csészéjét a nagy folyamra, az Eufrátesre, és kiszáradt annak a vize, hogy út készüljön a napkelet felől jövő királyok szánjára.
13És láttam: a sárkány szájából és a vadállat szájából, és a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jött ki, békákhoz hasonló.
14Ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek; elmennek minden királyhoz a világon, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten ama nagy napjának döntő csatájára.
15Ez ama nap, amelyen: \íme eljövök, mint a tolvaj; boldog, aki virraszt és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és meg ne lássák az ő szégyenét.\
16És egybe is gyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül Ármágeddonnak neveznek.
17És a hetedik angyal a levegőégre öntötte ki csészéjét, és hatalmas szózat hallatszott a templomból a királyi szék felől, amely ezt mondta: Meglett!
18Ekkor villámlás, csattanás, mennydörgés támadt, és olyan hatalmas földrengés, amilyen nem volt, mióta emberek vannak a földön, olyan nagy volt az a földrengés.
19És a nagyváros három részre szakadt, és a pogányok városai összeomlottak, és Isten megemlékezett a nagy Babilonról, hogy adjon neki inni az ő bosszúálló haragja borának poharából.
20És minden sziget eltűnt, és hegyeket nem lehetett többé találni.
21Majd nagy jégeső esett az égből az emberekre mázsányi súlyú szemekben, és az emberek káromolták az Istent a jégverés miatt, mert ez a csapás valóban rettenetes volt.