1Azután láttam egy másik hatalmas angyalt leszállani az égből. Felhő volt a ruhája, a fején szivárvány, és az arca olyan volt, mint a nap, és lábai, mint a tűzoszlopok.
2Kezében nyitott könyvecskét tartott, és jobb lábával a tengerre állott, a ballal pedig a földre.
3Harsány hangon kiáltott, mint mikor az oroszlán ordít. Szavát fokozta a hét mennydörgés is.
4Le akartam írni, amit a hét mennydörgés mondott, de az égből ezt a szózatot hallottam: Pecsételd le, amit a hét mennydörgés mondott, és ne írd le azokat.
5És az angyal, akit láttam állani a tengeren és a földön, felemelte jobb kezét az égre,
6és megesküdött az örökkön örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne valókat, a földet és a rajta valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy nem lesz már több idő (haladék).
7Hanem amikor a hetedik angyal trombitálni kezd, teljességre jut az Isten titka, amint azt örömhírként tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak.
8És az a hang, amelyet az égből hallottam, ismét szólt hozzám, és ezt mondta: Menj el, és vedd azt a nyitott könyvet, amely a tengeren és a földön álló angyal kezében van.
9Odamentem tehát az angyalhoz, és így szóltam hozzá: Add nekem a könyvecskét. És ő azt mondta: Vedd el, és edd meg; megkeseríti ugyan a gyomrodat, de a szádban édes lesz. mint a méz.
10És átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és megettem, és a számban olyan édes volt, mint a méz, de mikor megettem, megkeseredett (tőle) a gyomrom.
11És azt mondta nekem: Ismét prófétálnod kell sok nép és nemzet, sok nyelv és király felől.