Philippians 2
1 Ha tehát van valami intés a Krisztusban, ha találunk valami bátorítást az Ő szeretetében, ha van bennünk lélekben való közösség, valami szívből fakadó indulat és együttérzés,
2 azzal tegyétek teljessé az én örömömet, hogy egyetértők legyetek és összehangzó szeretetet tanúsítsatok azonos érzésben és gondolkodásban.
3 Semmit se cselekedjetek versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem egymást magáruknál alázatosan különbnek tartsátok.
4 Ne nézze ki-ki csak a maga hasznát, hanem mindenki a másét is.
5 Az az érzület legyen bennetek, amely a Krisztus Jézusban is lakozott,
6 aki, mikor Isten formájában volt, nem tartotta Istennel való egyenlőségét ragadománynak,
7 hanem megüresítette magát, szolgai formát vett fel, és emberekhez lett hasonlóvá.
8 És mikor megjelent emberi ábrázatban, megalázta magát, és engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthaláláig.
9 Ezért az Isten is felmagasztalta őt és ajándékozott neki olyan nevet, amely minden név felett való,
10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a föld alatt valóké,
11 és minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS AZ ÚR az Atya Isten dicsőségére.
12 Ennélfogva szeretteim, amint mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem most, távollétemben még inkább, félelemmel és rettegéssel munkálkodjatok üdvösségeteken;
13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt, az ő jótetszéséből.
14 Mindent tegyetek meg zúgolódás és tétovázás nélkül,
15 hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Isten szeplőtelen gyermekei a gonosz és elvetemedett nemzedékben, akik között fényletek, mint a csillagok az égen.
16 Ragaszkodjatok szilárdan az élet beszédéhez, hadd dicsekedjem majd a Krisztus (visszajövetele) napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradoztam hiába.
17 De ha kiomlik is vérem, míg én hitetek áldozatát papi szolgálatban bemutatom, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal,
18 ugyanígy ti is örüljetek és örvendezzetek velem együtt.
19 Remélem az Úr Jézusban, hogy Timótheust hamar elküldhetem hozzátok, hogy megtudjam, mint vagytok, és megviduljak a rólatok vett jó híreken.
20 Nincs senki hozzá hasonló, aki úgy szívén viselné sorsotokat, mint ő,
21 mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.
22 Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy, mint atyjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangélium ügyében.
23 Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, mi történik velem.
24 Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni (hozzátok).
25 De szükségesnek tartottam, hogy Epafroditusz atyánkfiát, munkatársamat és bajtársamat, nektek pedig követeteket, szükségemben szolgálatomra lévőt: hazaküldjem hozzátok,
26 mivel vágyva vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott amiatt, hogy értesültetek betegségéről.
27 Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de Isten könyörült rajta, nemcsak rajta pedig, hanem rajtam is, hogy_ szomorúságomra szomorúság ne következzék.
28 Ezért hamarább küldtem haza, hogy viszontlássátok, és ismét örüljetek, s nekem is kisebb legyen a szomorúságom.
29 Fogadjátok tehát az Úrban teljes örömmel, és az ilyeneket megbecsüljétek.
30 Mert Krisztus igéjéért jutott majdnem halálra, mikor kockáztatta életét, hogy kipótolja a szolgálatban azt, amit ti irántam nem tudtatok teljesíteni.