1Ha tehát van valami intés a Krisztusban, ha találunk valami bátorítást az Ő szeretetében, ha van bennünk lélekben való közösség, valami szívből fakadó indulat és együttérzés,
2azzal tegyétek teljessé az én örömömet, hogy egyetértők legyetek és összehangzó szeretetet tanúsítsatok azonos érzésben és gondolkodásban.
3Semmit se cselekedjetek versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem egymást magáruknál alázatosan különbnek tartsátok.
4Ne nézze ki-ki csak a maga hasznát, hanem mindenki a másét is.
5Az az érzület legyen bennetek, amely a Krisztus Jézusban is lakozott,
6aki, mikor Isten formájában volt, nem tartotta Istennel való egyenlőségét ragadománynak,
7hanem megüresítette magát, szolgai formát vett fel, és emberekhez lett hasonlóvá.
8És mikor megjelent emberi ábrázatban, megalázta magát, és engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthaláláig.
9Ezért az Isten is felmagasztalta őt és ajándékozott neki olyan nevet, amely minden név felett való,
10hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a föld alatt valóké,
11és minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS AZ ÚR az Atya Isten dicsőségére.
12Ennélfogva szeretteim, amint mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem most, távollétemben még inkább, félelemmel és rettegéssel munkálkodjatok üdvösségeteken;
13mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt, az ő jótetszéséből.
14Mindent tegyetek meg zúgolódás és tétovázás nélkül,
15hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Isten szeplőtelen gyermekei a gonosz és elvetemedett nemzedékben, akik között fényletek, mint a csillagok az égen.
16Ragaszkodjatok szilárdan az élet beszédéhez, hadd dicsekedjem majd a Krisztus (visszajövetele) napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradoztam hiába.
17De ha kiomlik is vérem, míg én hitetek áldozatát papi szolgálatban bemutatom, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal,
18ugyanígy ti is örüljetek és örvendezzetek velem együtt.
19Remélem az Úr Jézusban, hogy Timótheust hamar elküldhetem hozzátok, hogy megtudjam, mint vagytok, és megviduljak a rólatok vett jó híreken.
20Nincs senki hozzá hasonló, aki úgy szívén viselné sorsotokat, mint ő,
21mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.
22Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy, mint atyjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangélium ügyében.
23Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, mi történik velem.
24Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni (hozzátok).
25De szükségesnek tartottam, hogy Epafroditusz atyánkfiát, munkatársamat és bajtársamat, nektek pedig követeteket, szükségemben szolgálatomra lévőt: hazaküldjem hozzátok,
26mivel vágyva vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott amiatt, hogy értesültetek betegségéről.
27Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de Isten könyörült rajta, nemcsak rajta pedig, hanem rajtam is, hogy_ szomorúságomra szomorúság ne következzék.
28Ezért hamarább küldtem haza, hogy viszontlássátok, és ismét örüljetek, s nekem is kisebb legyen a szomorúságom.
29Fogadjátok tehát az Úrban teljes örömmel, és az ilyeneket megbecsüljétek.
30Mert Krisztus igéjéért jutott majdnem halálra, mikor kockáztatta életét, hogy kipótolja a szolgálatban azt, amit ti irántam nem tudtatok teljesíteni.