1Látván a sokaságot, felment a hegyre, és amint leült, odamentek hozzá a tanítványai,
2és szólásra nyitotta száját és így tanította őket:
3Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
4Boldogok a szomorkodók, mert ők megvigasztaltatnak.
5Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
6Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.
7Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
8Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják.
9Boldogok a békességre igyekezők, mert Ők az Isten fiai.
10Boldogok, akiket üldöznek az igazság miatt, mert övék a mennyek országa.
11Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket és hazugul minden rosszat reátok fognak énérettem.
12Örüljetek és örvendezzetek ennek, mert jutalmatok bőséges a mennyekben; így üldözték a prófétákat is tielőttetek.
13Ti vagytok a föld sava; ha pedig a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, csakhogy kidobják és széttapossák az emberek.
14Ti vagytok a világ világossága. Hegyen épült varost nem lehet elrejteni.
15Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem, hogy a lámpatartóba tegyék és világítson mindenkinek a házban.
16Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
17Mit gondoltok: Nem azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt, vagy a prófétákat. Nem eltörölni, hanem betölteni jöttem.
18Mert bizony mondom, hogy a világ végéig sem múlik el a törvényből egyetlen jóta, vagy pontocska sem, míg mindenbe nem teljesedik.
19Azért, ha valaki megront csak egyet is, akár a legkisebbet is e parancsolatok közül s aszerint tanítja az embereket, a mennyek országában igen kicsi lesz; aki viszont cselekszi és aszerint tanít, annak nagy neve lesz a mennyek országában.
20Mondom nektek, ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.
21Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre.
22Én pedig azt mondom, hogyha valaki haragszik az atyjafiára, méltó az ítéletre; aki pedig azt mondja az atyjafiának: ráka (ostoba), megérdemli, hogy a nagy tanács elé kerüljön; aki meg ezt mondja: (móra) eszeveszett! - méltó a gyehenna tüzére.
23Azért, ha áldozati ajándékodat az oltárra viszed és ott eszedbe jut, hogy atyádfiának valami panasza van ellened:
24hagyd ott az oltár előtt az ajándékodat, eredj el, előbb békülj meg az atyádfiával és csak azután jöjj és vidd fel a te ajándékodat.
25Légy ellenségeddel megint jó barát, amíg a bíróhoz visz az utatok, hogy át ne adjon a bírónak, a bíró meg oda ne adjon a poroszló kezébe és tömlöcbe ne vessenek.
26Bizony mondom neked: nem jössz ki onnan, míg meg nem fizetsz az utolsó fillérig.
27Hallottátok, hogy meg mondatott: Ne paráználkodjál!
28Én pedig azt mondom: Mindenki, aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráználkodott vele az ő szívében.
29Ha pedig a te jobb szemed bűnre csábít téged, vájd ki és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy tagod vesszen oda, mintsem egész tested gyehennára jusson.
30És ha a te jobb kezed bűnre visz téged, vágd le azt és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy tagod vesszen el, mintsem egész tested a gyehennára kerüljön.
31Megmondatott továbbá, hogy ha valaki elbocsátja feleséget, adjon neki válólevelet.
32Én pedig azt mondom nektek: Mindenki, aki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és ha valaki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik.
33Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: hamisan ne esküdjél, az Úrnak tett esküidet pedig teljesítsd.
34De én azt mondom nektek: egyáltalán ne esküdjetek; se az égre, mert az az Isten királyi széke;
35se a földre, mert az az Ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa;
36se a fejedre ne esküdjél, mert nem tudsz egy hajszálat fehérré, vagy feketévé tenni,
37hanem legyen a ti beszédetek: Igen, igen: nem, nem; minden ami ennél több, a gonosztól van.
38Hallottátok, megmondatott: szemet szemért és fogat fogért!
39Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki téged arcul üt jobbfelől, fordítsd feléje a másik arcodat is.
40És aki el akarja perelni tőled a te alsóruhádat, engedd oda neki a felsőt is.
41És aki téged egy mérföldre kényszerít, menj el vele kettőre.
42Aki kér tőled, adj neki; és ha kölcsönkér valaki tőled, ne fordulj el tőle.
43Hallottátok, hogy megmondatott: szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!
44Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, (áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek) és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,
45hogy legyetek a ti mennyei Atyátok fiai, aki felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmat érdemeltek? Nem ugyanezt cselekszik-e a vámszedők is?
47És ha csak a ti atyátok fiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nem ugyanezt teszik a pogányok is?
48Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.