Hebrews 3
1 Ezért, szent atyámfiai, mennyei elhívás részesei, tekintsetek hitvallásunk követére és főpapjára, Jézusra,
2 aki hű volt küldőjéhez, mint Mózes is az ő egész házához.
3 De őt nagyobb dicsőségre méltatták, mint Mózest, mint ahogy a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint magának a háznak.
4 Mert minden házat épít valaki, aki pedig mindent telepiért, az Isten az.
5 Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, hogy bizonysága legyen az ige elkövetkező hirdetésének.
6 Krisztus azonban, mint Fiú, a maga házának gazdája; az ő háza mi vagyunk, ha a bizonyságtevés bátorságát és a diadalmas reménykedést mindvégig megtartjuk.
7 Azért, mint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,
8 meg ne keményítsétek szíveteket, mint a megkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában, [Zsolt 95,7-11]
9 ahol atyáitok megkísértetek és próbára tettek engem, noha látták az én cselekedeteimet negyven éven át,
10 Azért megharagudtam erre a nemzedékre és így szólam: Mindig tévelyegnek szívükben, de ők nem ismerték meg az én utaimat,
11 úgyhogy megesküdtem hangomban: Nem fognak bekenni az én nyugodalmamba.
12 Vigyázzatok atyámfiai, hogy ne legyen közületek senkiben hitetlen, gonosz szív, amely az élő Istentől elszakad;
13 hanem intsétek egymást minden nap, míg tart a „ma\, hogy a bűn csalárdsága közületek senkit meg ne keményítsen.
14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk.
15 E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint a megkeseredéskor.
16 Kérdezem: kik keseredtek meg azok közül, akik ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból.
17 Kikre haragudott hát negyven esztendeig? Nem azokra-e, akik vetkeztek, akiknek teste elhullott a pusztában?
18 És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, ha nem az engedetleneknek?
19 Világos tehát, hogy hitetlenségük miatt nem mehettek be.