Bible

1 Azért hát mi is, mint hogy a tanúknak ilyen nagy fellege vesz körül, tegyünk félre minden akadályt és körülhálózó bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő küzdőteret; 2 nézzünk a hit fejedelmére és elvégzőjére: Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, nem törődve a gyalázattal, keresztet szenvedett, és az Isten királyi székének jobbjára ült. 3 Gondoljatok azért arra, aki ilyen ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy csüggeteg lélekkel meg ne lankadjatok. 4 Mert a bűn ellen való tusakodásban még nem állottatok ellen a vérig. 5 Elfeledkeztetek-e az intésről, amely nektek, mint fiáknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és el ne csüggedj, ha dorgál téged. 6 Mert akit szeret az Úr, megfenyíti; megostoroz pedig mindenkit, akit fiává fogad. [Péld 3,11-12] 7 Szenvedjétek el a fenyítést! (Ez azt jelenti, hogy) úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival, mert melyik fiú az, akit nem fenyít meg az atyja? 8 Ha pedig nincs fenyítés, amely minden gyermeknek kijár: fattyak vagytok, és nem fiák. 9 Aztán: Testi atyáink fenyítettek ugyan minket és mi becsültük őket, vajon nem sokkal inkább engedelmeskednünk kell a lelkek Atyjának, hogy éljünk? 10 Mert azok csak néhanapján, a maguk kedve szerint fenyítettek. Ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. 11 Első pillanatban semmiféle fenyítés sem jár örömmel, hanem keserves, ámde utóbb a megigazulás békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik abban edződnek. 12 Ezért a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket egyenesítsétek ki, 13 s határozott lépéssel járjatok, hogy a sánta el ne botoljék, sőt inkább meggyógyuljon. 14 Békességre törekedjetek mindenki irányában, és a szent életre, mert éneikül senki sem látja meg az Urat. 15 Vigyázzatok, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne essék, hogy a keserűségnek valamely gyökere felnövekedve bajt ne okozzon, és általa sokan meg ne fertőződjenek. 16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 17 Tudjátok, hogy mikor később szerette volna örökölni az áldást, elvettetett, mert nem találta meg a megtérés módját, noha könnyhullatással kereste azt. 18 Mert ti nem járultatok meg-tapintható hegyhez, sem lángoló tűzhöz, sűrű homályhoz, sötétséghez, szélvészhez, 19 trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához, amely (olyan erős volt, hogy) akik hallották, kérték, hogy többet ne szóljon hozzájuk; 20 a parancsot sem bírták el: Még ha állat ér is a hegyhez, meg kell kövezni! 21 - és oly rettenetes volt a látvány, hogy maga Mózes is így szólt: Megrémültem és remegek -; 22 hanem a Sión hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, 23 járultatok az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és egyházához, akiknek neve fel van írva a mennyben, mindenek bírájához, Istenhez, és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, 24 az újszövetség közbenjárójához, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely hathatósabban beszél, mint az Ábel vére. 25 Vigyázzatok, hogy vissza ne utasítsátok őt, amikor szól; mert ha nem menekültek meg azok, akik visszautasították őt. amikor csak a földön adott isteni intést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. 26 Az ő szava akkor megrendítette a földet, most pedig ezt hirdeti: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. 27 Az a „még egyszer\ pedig jelenti a megrendült dolgoknak, mint teremtményeknek elváltoztatását, hogy megmaradjanak azok, amelyek nem rendülnek meg soha. 28 Azért, mivel rendíthetetlen (és elváltozhatatlan) országot nyertünk, legyünk háládatosak, és így szolgáljunk az Istennek, neki tetsző módon: Kegyességgel és félelemmel; 29 mert a mi Istenünk megemésztő tűz.