1Nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Hát nem az én munkám vagytok-e ti az Úrban?
2Ha netán másoknak nem vagyok apostol, de nektek bizony az vagyok; mert az én apostolságomnak pecsétje az Úrban ti vagytok.
3Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik vádolnak engem.
4Nincsen-e nekünk is jogunk arra, hogy együnk és igyunk?
5Nincs-e jogunk arra, hogy hívő nőtestvérünket feleség gyanánt magunkkal vigyük, mint a többi apostolok, az Úr testvérei és Kéfás is teszik?
6Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk ahhoz, hogy (kézi) munkát ne végezzünk?
7Ki katonáskodott valaha a maga zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legeltet nyájat úgy, hogy nem iszik a nyáj tejéből?
8Nemcsak emberi módon beszélem ezeket, mert ugyanezt mondja a törvény is.
9Mert Mózes törvényében meg van írva, ne tégy szájkosarat a nyomtató ökörre. Vajon az ökrökre van-e gondja az Istennek?
10Nem vonatkozik ez egyenesen mireánk? Érettünk íratott meg ugyanis: Aki szánt, abban a reménységben szántson, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesül (a termésben).
11Ha mi nektek a lelkieket vetettük, nagy dolog-e, ha testi javaitokat aratjuk?
12Ha mások a ti javaitokban részesülnek, nem sokkal inkább szabad-e ez nekünk? De mi nem éltünk ezzel a szabadságunkkal, hanem mindent eltűrünk, csakhogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé.
13Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatban buzgólkodnak, a szenthely jövedelméből élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárról kapják meg részüket?
14így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek.
15De én ezek közül eggyel sem éltem. Ezeket sem azért írtam nektek, hogy velem is ez történjék. Mert jobb meghalnom, mintsem hogy valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet.
16Mert ha az evangéliumot hirdetem, nem dicsekedhetem, mivel lelki szükség kényszerít rá. Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!
17Ha ezt a magam jószántából teszem, van jogom a jutalomra; ha pedig kénytelenségből, sáfársággal bízattam meg.
18Mi akkor az én jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyen valóvá teszem a Krisztus evangéliumát azzal, hogy nem terhelem meg azt a magam munkájának jogos követelésével.
19Mindenkivel szemben szabad vagyok, de magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek.
20Én a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt levők számára törvény alatt levővé - noha nem vagyok a törvény alatt -, hogy a törvény alatt levőket megnyerjem.
21Törvény nélkül valók számára törvénynélkülivé lettem - noha nem vagyok az Isten törvénye nélkül, hanem a Krisztus törvénye alapján állok -, hogy a törvény nélkül valókat megnyerjem.
22Az erőtlenek számára erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem. Mindenkinek mindene lettem, hogy minden módon minél többet megtartsak.
23Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy benne részestárs legyek.
24Nem tudjátok, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a díjat? Úgy fussatok, hogy ti nyerjétek el.
25Minden versenyző teljesen önmegtartóztató; azok ugyan azért, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy romolna tatlant.
26Én tehát úgy futok, mint aki bizonyos benne, hogy célt érek. Úgy öklözök, mint aki nem a levegőt csapdosom,
27hanem megsanyargatom testemet és igába hajtom, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.