1Áttérve leveletek tárgyára (amikről ti írtatok nekem) - „jó az embernek asszonyt nem érinteni\,
2A paráznaság elkerülése céljából minden férfinak legyen tulajdon felesége és minden asszonynak tulajdon férje.
3A férj tegye meg a felesége iránt házastársi kötelességét, hasonlóképpen a feleség is férje iránt.
4A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje. Hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.
5Ne vonjátok el magatokat egymástól, hacsaknem kölcsönös megegyezéssel és egy időre, hogy a böjtölésnek és az imádságnak szenteljétek magatokat, s azután ismét térjetek egymáshoz, hogy gyengeségetek miatt meg ne kísértsen titeket a Sátán.
6Ez pedig engedmény és nem parancs.
7Mert szeretném, ha minden ember úgy élne, mint én magam is, de kinek-kinek megvan a maga kegyelmi ajándéka az Istentől, az egyiknek így, a másiknak amúgy.
8A nem házasoknak és özvegyeknek pedig azt mondom: jól teszik, ha úgy maradnak, amint én.
9De ha nem tartóztathatják meg magukat, éljenek házasságban, mert jobb házasságban élni, mint égni.
10Viszont a házasoknak azt rendelem - nem én, hanem az Úr -, hogy az asszony férjétől el ne váljék.
11Ha mégis elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével. A férj se bocsássa el a feleségét.
12A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik atyafinak hitetlen felesége van és az vele akar élni, ne bocsássa el őt.
13És amelyik asszonynak hitetlen férje van és az vele akar élni, ne hagyja el a férjét.
14Mert a hitetlen férjet megszenteli a hívő feleség. És a hitetlen feleséget is megszenteli a hívő férj; máskülönben gyermekeitek tisztátalanok volnának, így pedig szentek.
15Ha pedig a hitetlen fél válni akar, ám váljék; ily esetben nem vethető a hívő férfi vagy asszony szolgaság alá. Minket pedig békességre hívott el az Isten.
16Mit tudod te asszony, hátha megmented a te férjedet, vagy mit tudod te férj, hátha megmented a feleségedet?
17Egyébként, amint kinek-kinek az Úr adta és amint kit-kit elhívott az Isten, úgy járjon. Én minden gyülekezetben így rendelkezem.
18Körülmetélten hívott el valakit az Úr? Ne rejtse el. Körülmetéletlenül hívott el valakit? Ne metélkedjék körül.
19A körülmetélkedés semmi és a körülmetéletlenség is semmi, hanem az Isten parancsolatainak megtartása.
20Ki-ki maradjon meg abban a hivatásban, amelyben az elhívás érte.
21Rabszolga állapotban hívott el az Úr? Ne gondolj vele. Még ha szabaddá is lehetsz, inkább élj azzal,
22Mert az Úrban elhívott rabszolga az Urnák szabadosa; hasonlóképpen a szabadságban elhívott a Krisztus rabszolgája.
23Áron vétettetek meg, ne legyetek emberek rabszolgái.
24Ki-ki amilyen állapotban nyerte az elhívást atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.
25A hajadonok felől (a szüzesség felől) ugyan nincs parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok, úgy, mint akit az Úr irgalma alkalmassá tett arra, hogy hitelt érdemeljek.
26Úgy ítélem azért, hogy a küszöbön álló szükség miatt jó az embernek úgy maradnia, ahogyan van.
27Feleséghez vagy kötve? Ne keress válást. Feleség nélkül maradtál? Ne keress feleséget.
28De ha feleséget veszel is, nem vetkezel. És ha férjhez megy is a hajadon, nem vetkezik; az ilyeneknek azonban nyomorúságuk lesz a testben, én pedig megkímélnélek titeket.
29Ezt pedig azért mondom atyámfiai, mert az idő már igen rövid. Ezentúl azért akiknek feleségük van, úgy legyenek, mintha nem volna;
30és akik sírnak, mintha nem sírnának, és akik örülnek, mintha nem örülnének. Akik vásárolnak, mintha nem magoknak szereznének.
31És akik a világgal élnek, mintha nem élnének vele; mert elmúlik a világ ábrázata. [Jn 2,16-17]
32Azt szeretném pedig, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nem házas, azzal törődik, ami az Úré, hogyan tessék az Úrnak;
33aki viszont feleséget vesz, az a világi dolgokkal törődik, hogyan tessék a feleségének?
34És így a lelke kétfelé oszlik. Az asszony, akinek nincs férje és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; aki viszont férjhez megy, a világi dolgokkal törődik, hogyan tessék a férjének.
35Ezt pedig a ti javatokra mondom; nem azért, hogy tőrt vessek nektek, hanem hogy becsületesen és állhatatosán maradjatok meg az Úrban, állhatatosán és háborítatlanul.
36De ha valaki azt gondolja, hogy szégyenkeznie kell hajadon leánya miatt, ha eljárt felette az idő és mégis pártában kell maradnia, tegye, amit akar, nem vetkezik; keljenek egybe
37Aki azonban eltökélte szívében és szükség nem kényszeríti, de van hatalma a tulajdon akarata felett és úgy döntött szívében, hogy megtartja hajadon leányát, jól teszi.
38Azért aki férjhez adja hajadon leányát, jól teszi, de aki nem adja férjhez, még jobban teszi.
39Az asszonyt törvény köti, amíg férje él. Ha azonban férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban.
40Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad. Pedig azt gondolom, hogy bennem is Isten Lelke van.