1Igazságot mondok a Krisztusban, nem hazudom. Tanúm lelkiismeretem a Szent Lélek által,
2hogy nagy szomorúság s örökös fájdalom emészti szívemet
3Mert en magam nagy örömest szakadnék el átkozottként a Krisztustól az én véreimért,
4az izraelitákért, akiké a fiúság, a dicsőség, a szövetség, a törvény, az istentisztelet és az ígéret,
5akiké az atyák s akik közül való gyarló teste szerint a Krisztus is. Isten, a mindenség Ura legyen áldott mindörökké. Ámen.
6De azért ne gondoljátok, hogy az Istennek igéje megdőlt.
7Nem mind izraelita, aki Izraeltől származik; nem mind Ábrahám utóda, aki az ő fia, hanem - amint az Úr mondta néki:
8Izsák az utódod. Más szóval: nem a gyarló testnek gyermekei az Istennek gyermekei,
9hanem az ígéretnek gyermekei mennek utód számba. Mert ígéret szava ez: Ez időtájban eljövök s Sárának fia lesz.
10De nemcsak ez: Rebeka is egy férfitől, Izsák atyánktól fogant meg
11s gyermekei még világra sem jöttek, sem jót, sem rosszat nem tettek, ám, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megálljon s ne a cselekedet, hanem a meghívó akarata döntsön,
12tudtára adatott, hogy az idősebb lesz a fiatalabbnak szolgája,
13amint meg van írva: Jákobot szerettem, Ézsaút gyűlöltem.
14Mit mondjunk hát? Igazságtalanság ez Isten részéről? Szó sincs róla.
15Hiszen azt mondja Mózesnek; Könyörülök, akin könyörülök, megszánom, akit megszánok.
16Tehát nem a magunk akarata avagy futása dönt, hanem az Isten irgalma.
17Az írás ugyanis azt mondja Fáraónak: Azért ültettelek trónra, hogy megmutassam rajtad az én hatalmamat s egész világszerte hirdessék nevemet.
18Tehát, akin akar, könyörül, akit akar, megkeményít.
19De erre te azt feleled nékem: Akkor miért dorgál: mégis? Ki tud ellentállni az ő akaratának?
20Ember! Ki vagy, hogy perbe szállsz Istennel? Kérdi-e az agyag a formálójától: Miért formáltál ilyennek engemet?
21Nem bánhat-e a fazekas az agyaggal kénye-kedve szerint és nem csinálhat-e ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességes, mást tisztességtelen célra?
22S nyitod ki szádat, mert az Isten megakarván mutatni a maga haragját s hatalmát, oly sokáig tűrte a haragnak kárhozatra készült edényeit,
23hogy megismertesse teljes dicsőségét az irgalomnak dicsőségére készített edényein:
24Vagyis mi rajtunk, akiket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is meghívott.
25Amint ezt Hózseás könyvében mondja: Nem népemet népemnek hívom, A nem szeretettet pedig szerettetnek.
26S ahol az mondatott nékik: Ti nem népem vagytok, Ott az élő Isten fiainak hívatnak.
27Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izraelről: Ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger homokja, csak a maradék üdvözül
28Mert az Úr röviden s hirtelen végez a földön.
29Ahogy Ézsaiás előre megmondta: Ha a seregeknek Ura nem hagy minékünk utódot, Mi is Sodomának s Gomorának sorsára jutottunk volna.
30Mit mondjunk hát? A pogányok, noha nem jártak az igazság után, megnyerték az igazságot, mégpedig a hitből való igazságot,
31Izrael ellenben, noha az igazság törvénye útján járt, nem jutott el a törvény igazságára.
32Miért? Azért, mert nem a hit, hanem a cselekedetek útján akart célt érni. Megbotránkoztak a botrány kövében.
33Amint meg van írva: Ütköző követ és botránysziklát teszek te Siónban, De aki hisz benne, meg nem csalatkozik.