Bible

1 Igazságot mondok a Krisztusban, nem hazudom. Tanúm lelkiismeretem a Szent Lélek által, 2 hogy nagy szomorúság s örökös fájdalom emészti szívemet 3 Mert en magam nagy örömest szakadnék el átkozottként a Krisztustól az én véreimért, 4 az izraelitákért, akiké a fiúság, a dicsőség, a szövetség, a törvény, az istentisztelet és az ígéret, 5 akiké az atyák s akik közül való gyarló teste szerint a Krisztus is. Isten, a mindenség Ura legyen áldott mindörökké. Ámen. 6 De azért ne gondoljátok, hogy az Istennek igéje megdőlt. 7 Nem mind izraelita, aki Izraeltől származik; nem mind Ábrahám utóda, aki az ő fia, hanem - amint az Úr mondta néki: 8 Izsák az utódod. Más szóval: nem a gyarló testnek gyermekei az Istennek gyermekei, 9 hanem az ígéretnek gyermekei mennek utód számba. Mert ígéret szava ez: Ez időtájban eljövök s Sárának fia lesz. 10 De nemcsak ez: Rebeka is egy férfitől, Izsák atyánktól fogant meg 11 s gyermekei még világra sem jöttek, sem jót, sem rosszat nem tettek, ám, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megálljon s ne a cselekedet, hanem a meghívó akarata döntsön, 12 tudtára adatott, hogy az idősebb lesz a fiatalabbnak szolgája, 13 amint meg van írva: Jákobot szerettem, Ézsaút gyűlöltem. 14 Mit mondjunk hát? Igazságtalanság ez Isten részéről? Szó sincs róla. 15 Hiszen azt mondja Mózesnek; Könyörülök, akin könyörülök, megszánom, akit megszánok. 16 Tehát nem a magunk akarata avagy futása dönt, hanem az Isten irgalma. 17 Az írás ugyanis azt mondja Fáraónak: Azért ültettelek trónra, hogy megmutassam rajtad az én hatalmamat s egész világszerte hirdessék nevemet. 18 Tehát, akin akar, könyörül, akit akar, megkeményít. 19 De erre te azt feleled nékem: Akkor miért dorgál: mégis? Ki tud ellentállni az ő akaratának? 20 Ember! Ki vagy, hogy perbe szállsz Istennel? Kérdi-e az agyag a formálójától: Miért formáltál ilyennek engemet? 21 Nem bánhat-e a fazekas az agyaggal kénye-kedve szerint és nem csinálhat-e ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességes, mást tisztességtelen célra? 22 S nyitod ki szádat, mert az Isten megakarván mutatni a maga haragját s hatalmát, oly sokáig tűrte a haragnak kárhozatra készült edényeit, 23 hogy megismertesse teljes dicsőségét az irgalomnak dicsőségére készített edényein: 24 Vagyis mi rajtunk, akiket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is meghívott. 25 Amint ezt Hózseás könyvében mondja: Nem népemet népemnek hívom, A nem szeretettet pedig szerettetnek. 26 S ahol az mondatott nékik: Ti nem népem vagytok, Ott az élő Isten fiainak hívatnak. 27 Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izraelről: Ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger homokja, csak a maradék üdvözül 28 Mert az Úr röviden s hirtelen végez a földön. 29 Ahogy Ézsaiás előre megmondta: Ha a seregeknek Ura nem hagy minékünk utódot, Mi is Sodomának s Gomorának sorsára jutottunk volna. 30 Mit mondjunk hát? A pogányok, noha nem jártak az igazság után, megnyerték az igazságot, mégpedig a hitből való igazságot, 31 Izrael ellenben, noha az igazság törvénye útján járt, nem jutott el a törvény igazságára. 32 Miért? Azért, mert nem a hit, hanem a cselekedetek útján akart célt érni. Megbotránkoztak a botrány kövében. 33 Amint meg van írva: Ütköző követ és botránysziklát teszek te Siónban, De aki hisz benne, meg nem csalatkozik.