1Nekünk erőseknek kötelezettségünk e szerint, hogy az erőtlenek gyarlóságát magunkra vállaljuk s ne a magunk kedvét keressük.
2Mindenikünk felebarátja kedvét keresse, annak javára, épülésére.
3Krisztus sem a maga kedvéért élt, hanem, amint meg van írva: Szidalmazóid szitkai én reám hullottak.
4S,amit rég megírtak, tanúságunkra írták meg, hogy az íráshirdette tűrés, vigasztalás, reménységünket élessze.
5A tűrésnek és a vigasztalásnak istene pedig engedje, hogy a Jézus Krisztus szerint való egyetértés lakozzék köztetek
6és egy szívvel és szájjal dicsőítsétek az Istent, a mi Urunk Jézus Krisztus atyját.
7Viseljetek tehát gondot egymásra, ahogy a Krisztus is gondot viselt rátok az Isten dicsőségére.
8Ezalatt pedig ezt értem: Krisztus a zsidók szolgája lett az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak tett ígéretet;
9viszont a pogányok irgalmáért dicsőítik az Istent, amint meg van írva: Dicsőítlek a pogányok között és zsoltárt éneklek nevednek. Szintúgy:
10Örvendjetek ti pogányok az ő népével együtt.
11Szintúgy: Dicsérjétek ti pogányok mindnyájan az Urat Es magasztaljátok ti népek mindnyájan.
12Ézsaiás is ezt mondja: Jesse gyökeret hajt S pogányokon uralkodó sarjában Reménykednek a pogányok
13A reménységnek Istene pedig töltse be szíveiteket a hit teljes örömével és békességével, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által
14Arról pedig kedves testvéreim, magam is meg vagyok győződve, hogy ti csupa jóság, csupa tudás vagytok s egymást útba igazíthatjátok.
15Hogy levelem hangja itt-ott egy kissé merészebb, ez csak az én Istenadta kegyadományomból folyó emlékeztetés arra,
16hogy nékem mint az Isten evangélioma munkásának, Jézus Krisztust a pogányok között úgy kell szolgálnom, hogy a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Lélektől megszentelt legyen
17Van hát mivel dicsekednem a Krisztus Jézusban, az Istenre vonatkozó dolgokban.
18Mert olyat mondani nem merek, amit nem Krisztus vitt volna véghez általam a pogányok megnyerése végett, szóval és tettei,
19a jelek és csodák s a Szent Lélek segítségével úgy, hogy Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illiriáig elterjesztettem a Krisztus evangéliomát.
20Azt pedig a becsület dolgának tartottam, hogy csakis ott hirdessem az evangéliomot, ahol Krisztus nevét nem ismerték, hogy ne a más rakta alapra építsek,
21hanem, amint meg van irva: Akiknek nem hirdették öt, azok látják meg, S akik nem hallottak róla, azok ismerik meg.
22Ez akadályozott sokszor abban is, hogy meglátogassalak titeket.
23De mert most már nincs tér számomra e tájon, elmenni pedig hozzátok évek hosszú sora óta vágyódom,
24ha utamat Spanyolország felé veszem, meglátogatlak titeket. Mert éltet a remény, hogy átutazóban meglátogatlak és ti oda elkísértek engemet, ha majd kissé kipihentem magamat köztetek.
25Előbb azonban Jeruzsálembe utazom a szentek szolgálatában.
26Macedónia és Akája ugyanis jónak látták, hogy a jeruzsálemi szentek részére egy kis könyöradományt gyűjtsenek.
27Jónak látták s ezzel tartoznak is nékik. Mert ha a pogányok az ő lelki javaikban résztvettek, kötelességük nékik is az anyagi javakban segítségükre sietni.
28Ha ezt aztán elintéztem és átadtam a gyűjtés eredményét nékik, utamba ejtve titeket, elmegyek Spanyolországba.
29Tudom, hogy hozzátok Krisztus áldásának teljességével térek be.
30Addig arra kérlek, kedves testvéreim, a mi Urunk, a Jézus Krisztusra s a Szent Lélek szeretetére, harcoljatok velem együtt értem imádságaitokkal az Istennél,
31hogy a hitetlen zsidók kezéből kiszabaduljak s Jeruzsálem érdekében való szolgálatom kedves legyen a szenteknek
32s így Isten akaratából őrömmel menve hozzátok, kipihenhessem magamat nálatok.
33A békességnek Istene legyen veletek mindnyájatokkal. Ámen.