Revelation 14
1 Majd láttam a Sión hegyén álló Bárányt száznegyvennégyezred magával. Homlokára az ő atyjának neve volt felírva.
2 S olyanforma szózat hangzott felém az égből, mint az árvíznek zúgása s mint az erő mennydörgés robaja s az a szózat, amelyet hallottam, mintha csak citerát pengető citerásoknak éneke lett volna.
3 Valami újfajta éneket zengtek a trón, a négy élőlény és a presbiterek előtt és azt az éneket senki sem tudta utánuk mondani, csak az a földről megváltott száznegyvennégyezer.
4 Ezek azok, akik asszonyokkal be nem mocskolták magukat, akik szűztiszták; ezek azok, akik, minden útján követik a Bárányt; ezek azok, akik áron vétettek meg az emberek közül, mint zsengéi az Istennek és a Báránynak.
5 Ezeknek szájában álnokság nem találtatott ezek feddhetetlenek.
6 Aztán egy más angyalt láttam az eget átszelve repülni az örök evangéliommal, hogy hirdesse a föld lakóinak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek,
7 aki nagy fennszóval így szólt: Féljétek az Istent és dicsőítsétek! Itt van ítéletének órája! Imádjátok a mennynek és a földnek, a tengernek és a forrásoknak teremtőjét!
8 Egy más angyal pedig, aki őt követte, így szolt: Leomlott, leomlott Babilon, a hatalmas város, aki paráznasága veszett borával itatta az összes népeket.
9 Sőt egy harmadik angyal is követte őt, aki harsány hangon így kiáltott: Aki a fenevadat és annak képét imádja, a bélyegét a homlokán, vagy a kezén hordja,
10 az is iszik az Isten haragjának borából, amely tisztán töltetett az ő haragjának poharába s elszenvedi a tűz és a kén kínját a szent angyalok és a Bárány színe előtt.
11 Igen, akik a fenevadat és annak képét imádják és neve bélyegét hordják, azok kínjának füstje felszáll mindörökké s nem lesz nyugodalmuk sem nappal, sem éjjel.
12 Ez az Isten parancsolataihoz és a Jézus hitéhez ragaszkodó szentek béketűrésének próbája.
13 Erre ezt az égi szózatot hallottam: írd! Boldogok a halottak, akik mostantól fogva az Úrban halnak meg! Úgy van. A Lélek mondja, hogy munka után édes lesz nyugalmuk. Cselekedeteik elkísérik őket.
14 Azután egy fényes felhőt láttam. A felhőn egy emberfiához hasonló alak ült, fején aranykoronával, kezében éles sarlóval.
15 S egy más angyal a templomból kijövet, harsány hangon odakiáltott a felhőn ülőnek: Ereszd neki a sarlódat és arass! Itt az aratás ideje! A föld aratni valója megérett.
16 És a felhőn ülő neki eresztette sarlóját a földnek és a föld learattatott.
17 Majd egy más angyal jött ki a mennyei templomból, akinek szintén éles sarlója volt.
18 S még egy más angyal jött ki az oltártól, a tűz ura s nagy fennszóval odakiáltott az élessarlósnak: Ereszd neki az éles sarlódat s szedd le a föld szőlőjének fürtjeit! Bogyójuk már érett.
19 És az angyal nekieresztette a földnek éles sarlóját és leszedvén a földnek szőlőjét, beledobta Isten haragjának hatalmas kádjába.
20 S mikor megtaposták a városon kívül, a kádból a lovak zablájáig érő, ezerhatszáz stádiumnyi hosszan elterülő vér ömlött ki.