1Ez időtájt lépett fel Avató János és hirdette az igét Judeának pusztájában,
2mondván: Térjetek meg! Közel a mennyország!
3Róla mondotta ugyanis Ézsaiás próféta: Kiáltó szava a pusztában: Készítsétek az Úr útját, Egyengessétek ösvényét!
4János teveszőrruhát s dereka körül bőrövet viselt. Eledele sáska és vadméz volt.
5S hozzáözönlött Jeruzsálemnek, egész Judeának és a Jordán egész vidékének népe.
6Ő pedig a bűn-vallókat beavatta a Jordán vizébe.
7De mikor látta, hogy a farizeusok és a szadduceusok seregestől tódulnak hozzá beavatás végett, azt mondotta nékik: Viperafajzat! Ki adott jelt nektek, hogy fussatok a kitörőben levő harag elöl?
8Teremjetek megtéréshez méltó gyümölcsöt
9és ne hivalkodjatok azzal, hogy: A mi atyánk Ábrahám! Bizony mondom nektek, az Isten e kövekből is támaszthat fiákat Ábrahámnak.
10A fejsze már a fáknak gyökerén van. Amely fa nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik.
11Én csak vízbe avatlak titeket megtérés okáért; de aki én utánam jön, hatalmasabb nálam. Én, arra sem vagyok méltó, hogy utána vigyem saruját. Ő majd a Szent Lélek tüzébe avat be titeket.
12Kezében a szóró lapát, megtisztítja szérűjét, csűrbe hordja gabonáját, a polyvát ellenben megégeti olthatatlan tűzben.
13Eközben jött Jézus Galileából Jánoshoz a Jordán mellé beavatás végett.
14Ámde János elébe állt és azt mondta néki: Néked kell engemet a vízbe avatnod és te jössz én hozzám?
15Jézus azt felelte néki: Engedj most ez egyszer! Illő dolog, hogy betöltsünk minden igazságot. Engedett hát neki.
16És Jézus beavattatván, azonnal kijött a vízből. S ím, az ég megnyílt felette és látta az Isten Lelkét, amint galambformában lerepült s rászállott.
17S felhangzott az égi szózat: Ez az én kedves fiam, én gyönyörűségem!