1Két nap múlva már a páska és a kovásztalan kenyérünnep következett.
2A főpapok s írástudók azon törték a fejüket, hogy cselvetve, hogyan fogják el és hogyan öljék meg őt. De kimondták azt is: Ne tegyük az ünnep napján, hogy a nép fel ne lázadjon.
3Mikor pedig Betániában volt, a poklos Simon házánál és asztalhoz telepedett, egy asszony jött hozzá valódi, drága nárdolajkenettel teli alabástrom edénnyel és az alabástrom edényt eltörvén, az olajat fejére öntötte.
4Erre egyik-másik vendég, úgy magában bosszankodva, így szólt: Mire való ez olajtékozlás?
5Háromszáz dénárnál is drágábban lehetett volna azt eladni és a szegények közt kiosztani. S korholni kezdték az asszonyt.
6De Jézus rájuk szólt: Hagyjátok békében! Miért bántjátok? Jót tett ő énvelem.
7Szegények mindenkor lesznek veletek s ha úgy tetszik néktek, jót tehettek velük; de én nem leszek mindenkor veletek.
8Ez az asszony azt tette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.
9Bizony mondom néktek: bárhol hirdetik az evangéliomot az egész világon, hirdetni fogják az ő tettet is emlékezetére.
10Ekkor a tizenkét tanítvány közül egy, Júdás, az Iskariótes, a főpapokhoz ment, hogy elárulja őt.
11Azok megértvén szándékát, igen megörültek s pénzt ígértek néki. És ö kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja öt.
12A kovásztalan kenyérünnep első, vagyis a páskabárány leölése napján, megkérdezték Jézust a tanítványai; Hol készítsük el néked a páskavacsorát?
13S ő elküldvén kettőt az ö tanítványai közül, azt mondotta nékik: Menjetek el a városba, s azt az embert, aki korsóval kezében, szembe jön veletek, kövessétek nyomon
14és ahová betér, mondjátok ezt a házigazdának: A mester kérdezi: Hol az az alkalmatosság, ahol elkölthetem a páskavacsorát tanítványaiéi társaságában?
15ő egy berendezett, nagy étkező termet mutat majd néktek. Ott terítsetek számunkra.
16A tanítványok elmentek s a városba érve, úgy találták, ahogy megmondotta nékik s elkészítették a páskavacsorát.
17Estefelé azután odament tizenkét tanítványával
18és amint letelepedtek és ettek, megszólalt: Bizony mondom néktek: egy ti közületek, aki velem együtt eszik, elárul engemet.
19Azok szívszorongva sorra mondogatták: Csak nem én?
20Jézus így válaszolt nékik: A tizenkettő közül egy, aki velem együtt márt a tálba.
21Az emberfia elköltözik ugyan e világból, amint meg van írva róla; de jaj annak, aki elárulja! Jobb lett volna annak nem is születnie!
22Evésközben a kenyeret megáldotta, megtörte és e szókkal adta oda nékik: Vegyétek! Egyétek! Ez az én testem!
23Aztán vette a poharat s hálát adván, odaadta nékik s ittak belőle mindnyájan.
24És azt mondta nékik: Ez az én vérem, az új szövetség sokakért kiömlő vére.
25Bizony mondom néktek: én már többé nem iszom e szőlőtermésből egész ama napig, amikor majd újat iszom Isten országában.
26Azután elénekelvén a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére.
27Ekkor Jézus azt mondotta nékik: Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok én bennem. Meg van írva: Megverem a pásztort és a juhok elszélednek.
28Feltámadásom után azonban megelőzlek titeket s elmegyek Galileába.
29De Péter így felelt néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én nem.
30Erre Jézus azt mondotta néki: Bizony mondom néked: ma éjszaka, még a második kakasszó előtt, háromszor megtagadsz engem.
31Ő azonban annálinkább állította: Ha meg kell is halnom veled, meg nem tagadlak tégedet. Ugyanígy szólt a többi is.
32Eközben a Getsemáné nevű kertbe érkeztek s így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, míg imádkozom!
33S magához vette Pétert, Jakabot, meg Jánost s remegve, gyötrődve
34azt mondotta nékik: Az én lelkem nagyon, halálig szomorú. Maradjatok itt és virrasszatok!
35S kissé előbbre ment, leborult a földre s könyörgött, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez óra.
36Majd így szólt: Abba, Atyám! Te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem e poharat. Mindazáltal, ne úgy legyen, amint én, hanem amint Te akarod.
37Visszatérvén és alva találván őket, azt mondta Péternek: Simon! Alszol? Egy óráig sem tudtál virrasztani?
38Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy meg ne kísértessetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen,
39S újra elment s ugyanolyan módon imádkozott.
40De visszatértekor megint csak alva találta a tanítványait, mert mély álom szállott a szemükre s nem tudták, hogy mit mondjanak néki.
41S harmadszor is visszatérve, azt mondotta nékik: Most már aludjatok s nyugodjatok! Elég! Ütött az óra! Az emberfia a bűnösök kezébe adatik.
42Keljetek fel! Menjünk! Közeleg árulóm.
43Még beszélt s már megérkezett Júdás, a tizenkét tanítvány egyike, a főpapok, írástudók s vének küldte fegyveres, dorongos csőcselékhaddal.
44Az áruló megadta a jelt is nékik: Akit megcsókolok, az az, azt ragadjátok meg s vigyétek el biztos fedezettel.
45S tüstént nála termett, s e szókkal köszöntve: Mester! — megcsókolta őt.
46Azok pedig rávetették magukat s megfogták.
47Erre az ottállók egyike kirántva a kardját, lesújtott a főpap szolgájára és levágta annak a fülét.
48Ámde Jézus azt mondotta nékik: Akárcsak valami rablóra, úgy törtetek reám fegyverrel, doronggal, hogy megfogjatok.
49Nap-nap után közöttetek voltam, tanítottam a templomban és nem fogtatok el engemet. De így kellett az írásnak beteljesednie.
50Erre mindnyájan elhagyták és elfutottak.
51Csak egy ifjú követte őt egyszál gyolcsingben, de azt is megfogták,
52hanem az kibujt ingéből s mezítelenül futott el.
53Jézust a főpaphoz vitték. S egybegyűltek az összes főpapok, vének s írástudók.
54Péter úgy távolról, egészen a főpap palotájáig követte s a szolgákkal együtt a tűz mellé ülve melegedett.
55A főpapok és az egész tanács Jézus ellen szóló bizonyságot kerestek, hogy megölhessék öt, de nem találtak.
56Sokan tettek ugyan hamis bizonyságot ellene de vallomásaik sehogysem egyeztek.
57Ekkor egynéhányan előálltak s ezt a hamis tanúbizonyságot tették ellene:
58Hallottuk — úgymond — mikor azt mondta: Lerontom e kézzelcsinált templomot és három nap alatt mást, nem kézzel csináltat építek.
59De a bizonyságtételük így sem vágott össze.
60Ekkor a főpap középre állva, megkérdezte Jézust: Egy szavad sincs- arra, amivel ezek vádolnak?
61S ő hallgatott, egy szót sem szólt. A főpap újra faggatta: Te vagyre a Krisztus, az áldott Isten fia?
62Erre így válaszolt: Én vagyok! S meglátjátok majd az emberfiát ülni a hatalom jobbján s eljönni az ég felhőin.
63Ekkor a főpap megszaggatván a ruháját, így szólt: Mi szükségünk több tanura?
64Hallottátok káromlását. Mi a véleménytek? Egyhangúlag kimondták, hogy méltó a halálra.
65S némelyek elkezdték, köpdösni, majd orcáját letakarva s agyba-főbe verve, rászóltak: Prófétálj! A szolganép pedig arcon csapdosta őt.
66Eközben Péter lent az udvarban volt S a főpapnak egyik szolgálólánya arramentében
67meglátván a melegedő Pétert, ránézett s azt mondta: Te is a názáreti Jézussal voltál.
68De ő ezt tagadta, mondván; Nem tudom, nem is értem, hogy mit mondasz- S kiment a tornácra.
69A szolgálóleány azonban újra meglátván őt, azt mondta a körötte állóknak: Ez közűlök való!
70De ö ezt újra tagadta. Kisvártatva az ottállók szintén azt mondták Péternek: Bizony, te is közülök való vagy. Galileai voltodat elárulja a szavad járása.
71Erre Péter átkozódni s esküdözni kezdett, mondván: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.
72S a kakas megszólalt másodszor. Ekkor eszébe jutott Péternek a Jézus mondása: A kakas kétezer sem szólal meg s te háromszor tagadsz meg engemet. És elkezdett sírni.