Mark 14
1 Két nap múlva már a páska és a kovásztalan kenyérünnep következett.
2 A főpapok s írástudók azon törték a fejüket, hogy cselvetve, hogyan fogják el és hogyan öljék meg őt. De kimondták azt is: Ne tegyük az ünnep napján, hogy a nép fel ne lázadjon.
3 Mikor pedig Betániában volt, a poklos Simon házánál és asztalhoz telepedett, egy asszony jött hozzá valódi, drága nárdolajkenettel teli alabástrom edénnyel és az alabástrom edényt eltörvén, az olajat fejére öntötte.
4 Erre egyik-másik vendég, úgy magában bosszankodva, így szólt: Mire való ez olajtékozlás?
5 Háromszáz dénárnál is drágábban lehetett volna azt eladni és a szegények közt kiosztani. S korholni kezdték az asszonyt.
6 De Jézus rájuk szólt: Hagyjátok békében! Miért bántjátok? Jót tett ő énvelem.
7 Szegények mindenkor lesznek veletek s ha úgy tetszik néktek, jót tehettek velük; de én nem leszek mindenkor veletek.
8 Ez az asszony azt tette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.
9 Bizony mondom néktek: bárhol hirdetik az evangéliomot az egész világon, hirdetni fogják az ő tettet is emlékezetére.
10 Ekkor a tizenkét tanítvány közül egy, Júdás, az Iskariótes, a főpapokhoz ment, hogy elárulja őt.
11 Azok megértvén szándékát, igen megörültek s pénzt ígértek néki. És ö kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja öt.
12 A kovásztalan kenyérünnep első, vagyis a páskabárány leölése napján, megkérdezték Jézust a tanítványai; Hol készítsük el néked a páskavacsorát?
13 S ő elküldvén kettőt az ö tanítványai közül, azt mondotta nékik: Menjetek el a városba, s azt az embert, aki korsóval kezében, szembe jön veletek, kövessétek nyomon
14 és ahová betér, mondjátok ezt a házigazdának: A mester kérdezi: Hol az az alkalmatosság, ahol elkölthetem a páskavacsorát tanítványaiéi társaságában?
15 ő egy berendezett, nagy étkező termet mutat majd néktek. Ott terítsetek számunkra.
16 A tanítványok elmentek s a városba érve, úgy találták, ahogy megmondotta nékik s elkészítették a páskavacsorát.
17 Estefelé azután odament tizenkét tanítványával
18 és amint letelepedtek és ettek, megszólalt: Bizony mondom néktek: egy ti közületek, aki velem együtt eszik, elárul engemet.
19 Azok szívszorongva sorra mondogatták: Csak nem én?
20 Jézus így válaszolt nékik: A tizenkettő közül egy, aki velem együtt márt a tálba.
21 Az emberfia elköltözik ugyan e világból, amint meg van írva róla; de jaj annak, aki elárulja! Jobb lett volna annak nem is születnie!
22 Evésközben a kenyeret megáldotta, megtörte és e szókkal adta oda nékik: Vegyétek! Egyétek! Ez az én testem!
23 Aztán vette a poharat s hálát adván, odaadta nékik s ittak belőle mindnyájan.
24 És azt mondta nékik: Ez az én vérem, az új szövetség sokakért kiömlő vére.
25 Bizony mondom néktek: én már többé nem iszom e szőlőtermésből egész ama napig, amikor majd újat iszom Isten országában.
26 Azután elénekelvén a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére.
27 Ekkor Jézus azt mondotta nékik: Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok én bennem. Meg van írva: Megverem a pásztort és a juhok elszélednek.
28 Feltámadásom után azonban megelőzlek titeket s elmegyek Galileába.
29 De Péter így felelt néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én nem.
30 Erre Jézus azt mondotta néki: Bizony mondom néked: ma éjszaka, még a második kakasszó előtt, háromszor megtagadsz engem.
31 Ő azonban annálinkább állította: Ha meg kell is halnom veled, meg nem tagadlak tégedet. Ugyanígy szólt a többi is.
32 Eközben a Getsemáné nevű kertbe érkeztek s így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, míg imádkozom!
33 S magához vette Pétert, Jakabot, meg Jánost s remegve, gyötrődve
34 azt mondotta nékik: Az én lelkem nagyon, halálig szomorú. Maradjatok itt és virrasszatok!
35 S kissé előbbre ment, leborult a földre s könyörgött, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez óra.
36 Majd így szólt: Abba, Atyám! Te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem e poharat. Mindazáltal, ne úgy legyen, amint én, hanem amint Te akarod.
37 Visszatérvén és alva találván őket, azt mondta Péternek: Simon! Alszol? Egy óráig sem tudtál virrasztani?
38 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy meg ne kísértessetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen,
39 S újra elment s ugyanolyan módon imádkozott.
40 De visszatértekor megint csak alva találta a tanítványait, mert mély álom szállott a szemükre s nem tudták, hogy mit mondjanak néki.
41 S harmadszor is visszatérve, azt mondotta nékik: Most már aludjatok s nyugodjatok! Elég! Ütött az óra! Az emberfia a bűnösök kezébe adatik.
42 Keljetek fel! Menjünk! Közeleg árulóm.
43 Még beszélt s már megérkezett Júdás, a tizenkét tanítvány egyike, a főpapok, írástudók s vének küldte fegyveres, dorongos csőcselékhaddal.
44 Az áruló megadta a jelt is nékik: Akit megcsókolok, az az, azt ragadjátok meg s vigyétek el biztos fedezettel.
45 S tüstént nála termett, s e szókkal köszöntve: Mester! — megcsókolta őt.
46 Azok pedig rávetették magukat s megfogták.
47 Erre az ottállók egyike kirántva a kardját, lesújtott a főpap szolgájára és levágta annak a fülét.
48 Ámde Jézus azt mondotta nékik: Akárcsak valami rablóra, úgy törtetek reám fegyverrel, doronggal, hogy megfogjatok.
49 Nap-nap után közöttetek voltam, tanítottam a templomban és nem fogtatok el engemet. De így kellett az írásnak beteljesednie.
50 Erre mindnyájan elhagyták és elfutottak.
51 Csak egy ifjú követte őt egyszál gyolcsingben, de azt is megfogták,
52 hanem az kibujt ingéből s mezítelenül futott el.
53 Jézust a főpaphoz vitték. S egybegyűltek az összes főpapok, vének s írástudók.
54 Péter úgy távolról, egészen a főpap palotájáig követte s a szolgákkal együtt a tűz mellé ülve melegedett.
55 A főpapok és az egész tanács Jézus ellen szóló bizonyságot kerestek, hogy megölhessék öt, de nem találtak.
56 Sokan tettek ugyan hamis bizonyságot ellene de vallomásaik sehogysem egyeztek.
57 Ekkor egynéhányan előálltak s ezt a hamis tanúbizonyságot tették ellene:
58 Hallottuk — úgymond — mikor azt mondta: Lerontom e kézzelcsinált templomot és három nap alatt mást, nem kézzel csináltat építek.
59 De a bizonyságtételük így sem vágott össze.
60 Ekkor a főpap középre állva, megkérdezte Jézust: Egy szavad sincs- arra, amivel ezek vádolnak?
61 S ő hallgatott, egy szót sem szólt. A főpap újra faggatta: Te vagyre a Krisztus, az áldott Isten fia?
62 Erre így válaszolt: Én vagyok! S meglátjátok majd az emberfiát ülni a hatalom jobbján s eljönni az ég felhőin.
63 Ekkor a főpap megszaggatván a ruháját, így szólt: Mi szükségünk több tanura?
64 Hallottátok káromlását. Mi a véleménytek? Egyhangúlag kimondták, hogy méltó a halálra.
65 S némelyek elkezdték, köpdösni, majd orcáját letakarva s agyba-főbe verve, rászóltak: Prófétálj! A szolganép pedig arcon csapdosta őt.
66 Eközben Péter lent az udvarban volt S a főpapnak egyik szolgálólánya arramentében
67 meglátván a melegedő Pétert, ránézett s azt mondta: Te is a názáreti Jézussal voltál.
68 De ő ezt tagadta, mondván; Nem tudom, nem is értem, hogy mit mondasz- S kiment a tornácra.
69 A szolgálóleány azonban újra meglátván őt, azt mondta a körötte állóknak: Ez közűlök való!
70 De ö ezt újra tagadta. Kisvártatva az ottállók szintén azt mondták Péternek: Bizony, te is közülök való vagy. Galileai voltodat elárulja a szavad járása.
71 Erre Péter átkozódni s esküdözni kezdett, mondván: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.
72 S a kakas megszólalt másodszor. Ekkor eszébe jutott Péternek a Jézus mondása: A kakas kétezer sem szólal meg s te háromszor tagadsz meg engemet. És elkezdett sírni.