1Ekkor jött a parancsolat Augusztus császártól, hogy az egész földnek népe írattassék össze.
2Ez az a első összeírás Kvirinus szíriai helytartóságának idejében történt.
3Elment hát mindenki az iratkozásra, mégpedig a maga városába.
4Felment József is Galileából, Názáretnek városából Júdeába, Dávid városába, neve szerint Betlehembe, mert ő a Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5hogy beiratkozzék Máriával, eljegyzett s várandós feleségével.
6Ottlétük alatt azonban Mária lebetegedett
7és megszülvén elsőszülött fiát, bepólyálta s jászolba fektette, minthogy a szállóban nem volt hely számukra.
8Pásztorok is voltak azon a vidéken, akik a szabad ég alatt tanyáztak s éjjel a nyájukra vigyáztak.
9S íme, hogy az Úrnak angyala leszállott hozzájuk s az Úr dicsősége körülvette őket, szörnyen megijedtek.
10De az angyal azt mondotta nékik: Ne féljetek! Nagy örömhírt mondok néktek és az egész népnek!
11Ma született meg Üdvözítőtök, az Úr Krisztus, Dávid városában. Megtaláljátok a csecsemőt
12s ez néktek a jel! - pólyába takarva s jászolba fektetve.
13Erre nagy hirtelen a mennyei seregek sokasága csatlakozott az angyalhoz s felzendült ajkukról ez az Istent magasztaló ének:
14Dicsőség a mennyben az Istennek S békesség a földön a jó emberek közt!
15Aztán, amint az angyalok felszálltak a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk be hat Betlehembe! Lássuk meg, mi történt, mi az, amit az Úr megjelentett nékünk?
16El is mentek nagy sietve és megtalálták Máriát, Józsefet s a jászolban fekvő csecsemőt.
17S ezt látva, a kis gyermekről nékik mondottakat, szerteszét hirdették
18és akik hallották, mind elcsodálkoztak a pásztorok beszédén.
19Mária minden szót megjegyzett és szívébe vésett.
20A pásztorok pedig hazatértek s dicsőítették, áldották az Istent a híradás szerint hallott és látott dolgokért.
21Nyolc nap múlva aztán körülmetélték a kisgyermeket, s ahogy az angyal nevezte, még mielőtt a világra jött volna, Jézusnak nevezték.
22A mózesi törvény szerint való tisztulás napjainak elteltével pedig felvitték Jeruzsálembe, hogy az Úrnak bemutassák,
23amint meg van írva az Úr törvényében: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék
24s hogy ugyancsak az Úr törvénye alapján meghozzák az egy pár gerle Vagy két fiókgalamb áldozatot.
25Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz, istenfélő ember, aki várton várta Izrael vigasztalását, s akiben a Szent Lélek lakozott.
26Ennek a Szent Lélek megjelentette, hogy nem hal meg addig, amig meg nem látja az Urnák Krisztusát.
27A Szent Lélektől hajtva, felment tehát a templomba, s mikor a kis Jézust bevitték szüléi, hogy a törvény szokásának eleget tegyenek érette,
28karjára vette öt s az Istent áldva megszólalt:
29Most már Uram, elbocsátod a te szolgádat Igéd szerint, békességgel,
30Mert látták szemeim üdvözítésedet,
31Amit készítettél minden nép szemeláttára
32Fényes szövétnekül a pogány népeknek, S dicsőségül a te Izrael népednek.
33Jézus atyja s anyja csodálkozott azon, amit felőle mondottak.
34És Simeon megáldotta őket s így szólt Máriához, az ő anyjához: Lásd, e gyermek sokakra nézve elbukás, felkelés s ellenmondás jele Izraelben.
35Sőt a te lelkedbe is bele nyilallik az éles fájdalom, hogy a szívek sokát tépő gondolatok napfényre jöjjenek.
36Volt ott egy Áser nemzetségéből való prófétaasszony is, Anna, Fanuel leánya. Öreg volt már. Hajadon korától fogva hét évig élt a férjével
37s most már mintegy nyolcvannégy éves özvegy volt. A templomot járta szüntelen, böjtölt, imádkozott, éjjel-nappal az Istent szolgálta.
38Ez is épp akkor jött oda és az Urat dicsőítve, ő felőle beszélt mindazoknak, akik a váltságot várták Jeruzsálemben.
39Mikor aztán elvégezték minden dolgukat az Úrnak törvénye szerint, visszatértek Galileába, a maguk városába, Názáretbe.
40A kis gyermek pedig növekedett és megtelve bölcsességgel, megerősödött lélekben s az Isten kegyelme volt vele.
41A szülei évről-évre felmentek Jeruzsálembe a páskaünnepre.
42Tizenkétéves korában az ünnepszokást megtartva, őt is felvitték magukkal.
43De mikor az ünnepnapok elmúltak s hazafelé vették az útjukat, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben és az ő szülei nem vették ezt észre,
44sőt abban a hiszemben, hogy az útitársak közt van, már egy napi járó földet tettek s akkor aztán a rokonok s ismerősök közt keresték.
45De mert nem akadtak reá, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46Három napba telt, míg megtalálták a templomban. A mesterek között ült s hol hallgatta, hol kérdezte őket.
47Akik pedig hallgatták öt, mindnyájan bámulták eszét, feleletét.
48Láttára a szülék egész odalettek s az anyja ezt mondta néki: Fiam! Mért tetted ezt velünk? Lásd, atyád s én búval, gonddal kerestünk tégedet.
49Erre azt felelte nékik: Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy énnékem az én Atyám dolgával kell foglalkoznom.
50De ők nem értették meg ezt a mondását.
51S útra kelvén velük, elment Názáretbe s engedelmeskedett nékik. Anyja pedig mindezt elméjébe véste.
52S Jézus növekedett bölcsességben, korban, Isten s ember előtt való kedvességben.