Luke 2
1 Ekkor jött a parancsolat Augusztus császártól, hogy az egész földnek népe írattassék össze.
2 Ez az a első összeírás Kvirinus szíriai helytartóságának idejében történt.
3 Elment hát mindenki az iratkozásra, mégpedig a maga városába.
4 Felment József is Galileából, Názáretnek városából Júdeába, Dávid városába, neve szerint Betlehembe, mert ő a Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5 hogy beiratkozzék Máriával, eljegyzett s várandós feleségével.
6 Ottlétük alatt azonban Mária lebetegedett
7 és megszülvén elsőszülött fiát, bepólyálta s jászolba fektette, minthogy a szállóban nem volt hely számukra.
8 Pásztorok is voltak azon a vidéken, akik a szabad ég alatt tanyáztak s éjjel a nyájukra vigyáztak.
9 S íme, hogy az Úrnak angyala leszállott hozzájuk s az Úr dicsősége körülvette őket, szörnyen megijedtek.
10 De az angyal azt mondotta nékik: Ne féljetek! Nagy örömhírt mondok néktek és az egész népnek!
11 Ma született meg Üdvözítőtök, az Úr Krisztus, Dávid városában. Megtaláljátok a csecsemőt
12 s ez néktek a jel! - pólyába takarva s jászolba fektetve.
13 Erre nagy hirtelen a mennyei seregek sokasága csatlakozott az angyalhoz s felzendült ajkukról ez az Istent magasztaló ének:
14 Dicsőség a mennyben az Istennek S békesség a földön a jó emberek közt!
15 Aztán, amint az angyalok felszálltak a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk be hat Betlehembe! Lássuk meg, mi történt, mi az, amit az Úr megjelentett nékünk?
16 El is mentek nagy sietve és megtalálták Máriát, Józsefet s a jászolban fekvő csecsemőt.
17 S ezt látva, a kis gyermekről nékik mondottakat, szerteszét hirdették
18 és akik hallották, mind elcsodálkoztak a pásztorok beszédén.
19 Mária minden szót megjegyzett és szívébe vésett.
20 A pásztorok pedig hazatértek s dicsőítették, áldották az Istent a híradás szerint hallott és látott dolgokért.
21 Nyolc nap múlva aztán körülmetélték a kisgyermeket, s ahogy az angyal nevezte, még mielőtt a világra jött volna, Jézusnak nevezték.
22 A mózesi törvény szerint való tisztulás napjainak elteltével pedig felvitték Jeruzsálembe, hogy az Úrnak bemutassák,
23 amint meg van írva az Úr törvényében: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék
24 s hogy ugyancsak az Úr törvénye alapján meghozzák az egy pár gerle Vagy két fiókgalamb áldozatot.
25 Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz, istenfélő ember, aki várton várta Izrael vigasztalását, s akiben a Szent Lélek lakozott.
26 Ennek a Szent Lélek megjelentette, hogy nem hal meg addig, amig meg nem látja az Urnák Krisztusát.
27 A Szent Lélektől hajtva, felment tehát a templomba, s mikor a kis Jézust bevitték szüléi, hogy a törvény szokásának eleget tegyenek érette,
28 karjára vette öt s az Istent áldva megszólalt:
29 Most már Uram, elbocsátod a te szolgádat Igéd szerint, békességgel,
30 Mert látták szemeim üdvözítésedet,
31 Amit készítettél minden nép szemeláttára
32 Fényes szövétnekül a pogány népeknek, S dicsőségül a te Izrael népednek.
33 Jézus atyja s anyja csodálkozott azon, amit felőle mondottak.
34 És Simeon megáldotta őket s így szólt Máriához, az ő anyjához: Lásd, e gyermek sokakra nézve elbukás, felkelés s ellenmondás jele Izraelben.
35 Sőt a te lelkedbe is bele nyilallik az éles fájdalom, hogy a szívek sokát tépő gondolatok napfényre jöjjenek.
36 Volt ott egy Áser nemzetségéből való prófétaasszony is, Anna, Fanuel leánya. Öreg volt már. Hajadon korától fogva hét évig élt a férjével
37 s most már mintegy nyolcvannégy éves özvegy volt. A templomot járta szüntelen, böjtölt, imádkozott, éjjel-nappal az Istent szolgálta.
38 Ez is épp akkor jött oda és az Urat dicsőítve, ő felőle beszélt mindazoknak, akik a váltságot várták Jeruzsálemben.
39 Mikor aztán elvégezték minden dolgukat az Úrnak törvénye szerint, visszatértek Galileába, a maguk városába, Názáretbe.
40 A kis gyermek pedig növekedett és megtelve bölcsességgel, megerősödött lélekben s az Isten kegyelme volt vele.
41 A szülei évről-évre felmentek Jeruzsálembe a páskaünnepre.
42 Tizenkétéves korában az ünnepszokást megtartva, őt is felvitték magukkal.
43 De mikor az ünnepnapok elmúltak s hazafelé vették az útjukat, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben és az ő szülei nem vették ezt észre,
44 sőt abban a hiszemben, hogy az útitársak közt van, már egy napi járó földet tettek s akkor aztán a rokonok s ismerősök közt keresték.
45 De mert nem akadtak reá, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46 Három napba telt, míg megtalálták a templomban. A mesterek között ült s hol hallgatta, hol kérdezte őket.
47 Akik pedig hallgatták öt, mindnyájan bámulták eszét, feleletét.
48 Láttára a szülék egész odalettek s az anyja ezt mondta néki: Fiam! Mért tetted ezt velünk? Lásd, atyád s én búval, gonddal kerestünk tégedet.
49 Erre azt felelte nékik: Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy énnékem az én Atyám dolgával kell foglalkoznom.
50 De ők nem értették meg ezt a mondását.
51 S útra kelvén velük, elment Názáretbe s engedelmeskedett nékik. Anyja pedig mindezt elméjébe véste.
52 S Jézus növekedett bölcsességben, korban, Isten s ember előtt való kedvességben.