1Minthogy sokan megpróbálták rendbe szedve elbeszélni a nálunk történt dolgokat,
2azoknak hagyományai alapján, akik az igének kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak:
3jónak láttam én is, aki elejétől fogva mindennek pontosan végére jártam, helyes rendbe szedve leírni néked azokat, drága Teofilom,
4hogy meggyőződjél az előtted ismert tanítás alapos voltáról.
5Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy Avató János Zakariás nevű, Abia osztályából való pap. Feleségét, aki Áron leányai közül való volt, Erzsébetnek hívták.
6Mind a ketten kegyes, istenfélő, az Úr rendeleteihez és parancsolataihoz szigorúan ragaszkodó lelkek voltak,
7de gyermekük nem volt, mert Erzsébet meddő maradt és már mind a ketten jó idősek voltak.
8Egyszer aztán úgy fordult a dolog, hogy mikor ő osztályának rendje szerint Isten előtt papi tisztet végzett
9s a papi rendtartás szerint a tömjénáldozat sora rákerülvén, bement az Úr templomába,
10az egész nép pedig kívül imádkozott a tömjénáldozat idején:
11az Úrnak angyala megjelent néki a tömjénező oltár jobb oldalán állva.
12Zakariást, ennek láttára ijedtség és félelem szállta meg.
13De az angyal azt mondotta néki: Ne félj Zakariás! Az Úr meghallgatta a te könyörgésedet. Feleségednek, Erzsébetnek, fia lesz és te azt a fiút Jánosnak nevezed.
14Örömöd s gyönyörűséged lesz benne s születésén sokan fognak örvendezni,
15mert nagy lesz ő az Úr előtt. Nem iszik bort s szeszes italt! Szent Lélek tölti be fogantatása percétől fogva.
16Izrael fiai közül sokakat térít, az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17Mert Illés lelkével s erejével fog járni előtte, hogy életre keltse a fiakban az atyáknak szíve indulatját, az engedetlenekben az igazaknak gondolkodását és készítsen az Úrnak tökéletes népet.
18Zakariás megkérdezte az angyaltól: Miről tudom ezt meg? Hiszen én vén vagyok; öreg a feleségem is.
19Az angyal így felelt: Én Gábriel vagyok. Isten előtt állok. Elküldettem, hogy beszéljek véled és tudtodra adjam ezt az örömhírt.
20Most pedig megnémulsz s nem jő ajkadra szó, amíg ez meg nem történik, mivelhogy nem hittél szavamnak, pedig az beteljesedik a maga idejében.
21A nép várton várta Zakariást s csodálkozott, hogy oly soká késik a templomban.
22Mikor aztán kijött és nem tudott szólni hozzájuk, rájöttek, hogy látomása volt a templomban. S ő csak integetett nékik s néma maradt.
23Mikor pedig letelt szolgálatának ideje, hazament.
24Felesége, Erzsébet, nemsokára fogant s öt hónapig nem mutatta magát, mondván:
25Ez az Úr munkája. Rámtekintett s levette rólam a gyalázat bélyegét.
26A hatodik hónapban elküldte az Isten Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába,
27ahhoz a szűzhöz, aki a Dávid házából származott József jegyese volt s akit Máriának hívtak.
28Az angyal e szókkal köszöntött be hozzá: Üdv néked kegyelem leánya! Az Úr veled van, te asszonyok közt áldott!
29Ő pedig e szóra megdöbbent és elgondolkodott a különös köszöntés értelmén.
30De az angyal azt mondotta néki: Ne félj Mária! Kegyelmébe fogadott az Isten.
31Áldott állapotba jutsz, fiad lesz és te azt a fiút Jézusnak nevezed.
32Nagy lészen ő s a felséges Isten fiának hívják. Az Úr Isten neki adja az ő atyjának, Dávidnak, trónját.
33S Jákob háza felett mindörökké uralkodik. És az ö királyságának nem lesz vége soha.
34Mária megkérdezte az angyaltól: Hogyan lesz ez, hisz nincs férjem?
35Az angyal azt válaszolta: A Szent Lélek száll reád S a felséges Isten ereje árnyként reád borul. Azért a te szent szülöttedet is Isten fiának nevezik.
36Rokonod Erzsébet szintén fiút fogant öregségében most van a hatodik hónapja, pedig meddő hírben állott,
37Mert Istennél nincsen leheleten dolog.
38S Mária rámondta: Az Úr szolgálója vagyok! Legyen, amin mondtad! S az angyal távozott.
39Pár nap múlva Mária útra kelt s nagy sietve, hegységnek tartva, Juda egyik városkájába ment
40és belépve Zakariásnak házába, köszöntötte Erzsébetet.
41Mária köszöntő szavára, repesni kezdett a magzat az ő szíve alatt s Szent Lélektől telten
42felkiáltott mondván: Áldott vagy te az asszonyok között! Áldott a te szívednek magzata!
43De mi történt velem, hogy az én Uramnak anyja látogat meg engem?
44Lásd, a te köszöntő szavadra örömében tüstént repesni kezdett magzatom.
45Boldog az az asszony, aki hisz. Beteljesedik az Úr igéje nála.
46És Mária ajkát megnyitva szólt: Magasztalja a lelkem az Urat,
47S örvendez a szívem üdvözítő Istenemben,
48Aki rátekintett szegény szolgálólányára. Lám, már eztán boldognak mond engem minden nemzetség,
49Mert nagy dolgot cselekedett velem a hatalmas Isten, akinek neve szent
50És irgalma nemzetségről nemzetségre Száll az őt félőkre.
51Karja csodadolgot műveit: A kevélyeket szétszórta,
52A zsarnokokat letaszította trónjukról, Az alázatosokat felmagasztalta,
53Az éhezőket javaival elhalmozta, A gazdagokat üres kézzel elbocsátotta,
54Izraelt, az ö szolgáját, kegyelmébe vette, Megemlékezvén irgalmasságáról,
55Amint megígérte a mi atyáinknak Ábrahámban és az ö magvában, örökké!
56Mária pedig mintegy három hónapon át maradt Erzsébetnél, azután hazament.
57Eközben Erzsébet szülési ideje betelt s fia lett.
58Szomszédai s rokonai, az Úr e nagy irgalmasságának hírére, együtt örvendeztek vele,
59nyolcadnapra pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket és atyja nevéről Zakariásnak nevezték.
60De anyja felszólalt, mondván: Nem úgy! Neve János legyen.
61Erre azok azt mondták néki: Hiszen ilyen nevü nincs a te rokonságodban.
62Azért jelek útján atyját kérdezték meg, milyen nevet akar adni néki?
63Az táblát kért s ráírta a választ: Neve János. S mindnyájan elcsodálkoztak.
64S szava tüstént megjött és áldotta Istent.
65S minden szomszédjukat félelem szállta meg, az esetnek híre pedig szájról-szájra szállott Júdeának egész hegységében
66és akik hallották, megszívlelve ezt a dolgot, azt mondták: Vajh mi lészen ebből a gyermekből? Mert az Úrnak keze volt rajta.
67Zakariás, az ö atyja pedig megtelt Szent Lélekkel és prófétált, mondván:
68Áldott legyen az Úr, Izrael Istene! Meglátogatta és megáldotta népét,
69Felemelvén az üdvösség szarvát Szolgájának, Dávidnak házában.
70Amint hajdankori szent prófétájának ajkával mondotta:
71Megszabadít ellenségeinktől, S azoknak kezéből, akik gyűlölnek minket,
72Hogy irgalmát éreztesse atyáinkkal És megemlékezzék szent szövetségéről,
73Az esküről, amellyel megesküdt Ábrahám atyánknak, Hogy megtartja nékünk,
74Hogy ellenségeinktől megmentve és félelmet nem ismerve
75Szolgáljunk néki szentül és igazán Életünknek minden idejében.
76Te pedig, kis gyermek, a felséges Isten profétájának hívatol, Mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd útját
77És közöld népével az üdvösség ismeretét, Bűneik bocsánatjára,
78A mi Istenünknek amaz irgalmánál fogva, Amelyet napkelet derített reánk a magasságból,
79Hogy fényljék azoknak, akik a halál sötét árnyékában ülnek. S a békességnek útjára vezéreljen minket.
80A kis gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben s a pusztában maradt Izrael körében való fellépésének napjáig.