Luke 1
1 Minthogy sokan megpróbálták rendbe szedve elbeszélni a nálunk történt dolgokat,
2 azoknak hagyományai alapján, akik az igének kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak:
3 jónak láttam én is, aki elejétől fogva mindennek pontosan végére jártam, helyes rendbe szedve leírni néked azokat, drága Teofilom,
4 hogy meggyőződjél az előtted ismert tanítás alapos voltáról.
5 Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy Avató János Zakariás nevű, Abia osztályából való pap. Feleségét, aki Áron leányai közül való volt, Erzsébetnek hívták.
6 Mind a ketten kegyes, istenfélő, az Úr rendeleteihez és parancsolataihoz szigorúan ragaszkodó lelkek voltak,
7 de gyermekük nem volt, mert Erzsébet meddő maradt és már mind a ketten jó idősek voltak.
8 Egyszer aztán úgy fordult a dolog, hogy mikor ő osztályának rendje szerint Isten előtt papi tisztet végzett
9 s a papi rendtartás szerint a tömjénáldozat sora rákerülvén, bement az Úr templomába,
10 az egész nép pedig kívül imádkozott a tömjénáldozat idején:
11 az Úrnak angyala megjelent néki a tömjénező oltár jobb oldalán állva.
12 Zakariást, ennek láttára ijedtség és félelem szállta meg.
13 De az angyal azt mondotta néki: Ne félj Zakariás! Az Úr meghallgatta a te könyörgésedet. Feleségednek, Erzsébetnek, fia lesz és te azt a fiút Jánosnak nevezed.
14 Örömöd s gyönyörűséged lesz benne s születésén sokan fognak örvendezni,
15 mert nagy lesz ő az Úr előtt. Nem iszik bort s szeszes italt! Szent Lélek tölti be fogantatása percétől fogva.
16 Izrael fiai közül sokakat térít, az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17 Mert Illés lelkével s erejével fog járni előtte, hogy életre keltse a fiakban az atyáknak szíve indulatját, az engedetlenekben az igazaknak gondolkodását és készítsen az Úrnak tökéletes népet.
18 Zakariás megkérdezte az angyaltól: Miről tudom ezt meg? Hiszen én vén vagyok; öreg a feleségem is.
19 Az angyal így felelt: Én Gábriel vagyok. Isten előtt állok. Elküldettem, hogy beszéljek véled és tudtodra adjam ezt az örömhírt.
20 Most pedig megnémulsz s nem jő ajkadra szó, amíg ez meg nem történik, mivelhogy nem hittél szavamnak, pedig az beteljesedik a maga idejében.
21 A nép várton várta Zakariást s csodálkozott, hogy oly soká késik a templomban.
22 Mikor aztán kijött és nem tudott szólni hozzájuk, rájöttek, hogy látomása volt a templomban. S ő csak integetett nékik s néma maradt.
23 Mikor pedig letelt szolgálatának ideje, hazament.
24 Felesége, Erzsébet, nemsokára fogant s öt hónapig nem mutatta magát, mondván:
25 Ez az Úr munkája. Rámtekintett s levette rólam a gyalázat bélyegét.
26 A hatodik hónapban elküldte az Isten Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába,
27 ahhoz a szűzhöz, aki a Dávid házából származott József jegyese volt s akit Máriának hívtak.
28 Az angyal e szókkal köszöntött be hozzá: Üdv néked kegyelem leánya! Az Úr veled van, te asszonyok közt áldott!
29 Ő pedig e szóra megdöbbent és elgondolkodott a különös köszöntés értelmén.
30 De az angyal azt mondotta néki: Ne félj Mária! Kegyelmébe fogadott az Isten.
31 Áldott állapotba jutsz, fiad lesz és te azt a fiút Jézusnak nevezed.
32 Nagy lészen ő s a felséges Isten fiának hívják. Az Úr Isten neki adja az ő atyjának, Dávidnak, trónját.
33 S Jákob háza felett mindörökké uralkodik. És az ö királyságának nem lesz vége soha.
34 Mária megkérdezte az angyaltól: Hogyan lesz ez, hisz nincs férjem?
35 Az angyal azt válaszolta: A Szent Lélek száll reád S a felséges Isten ereje árnyként reád borul. Azért a te szent szülöttedet is Isten fiának nevezik.
36 Rokonod Erzsébet szintén fiút fogant öregségében most van a hatodik hónapja, pedig meddő hírben állott,
37 Mert Istennél nincsen leheleten dolog.
38 S Mária rámondta: Az Úr szolgálója vagyok! Legyen, amin mondtad! S az angyal távozott.
39 Pár nap múlva Mária útra kelt s nagy sietve, hegységnek tartva, Juda egyik városkájába ment
40 és belépve Zakariásnak házába, köszöntötte Erzsébetet.
41 Mária köszöntő szavára, repesni kezdett a magzat az ő szíve alatt s Szent Lélektől telten
42 felkiáltott mondván: Áldott vagy te az asszonyok között! Áldott a te szívednek magzata!
43 De mi történt velem, hogy az én Uramnak anyja látogat meg engem?
44 Lásd, a te köszöntő szavadra örömében tüstént repesni kezdett magzatom.
45 Boldog az az asszony, aki hisz. Beteljesedik az Úr igéje nála.
46 És Mária ajkát megnyitva szólt: Magasztalja a lelkem az Urat,
47 S örvendez a szívem üdvözítő Istenemben,
48 Aki rátekintett szegény szolgálólányára. Lám, már eztán boldognak mond engem minden nemzetség,
49 Mert nagy dolgot cselekedett velem a hatalmas Isten, akinek neve szent
50 És irgalma nemzetségről nemzetségre Száll az őt félőkre.
51 Karja csodadolgot műveit: A kevélyeket szétszórta,
52 A zsarnokokat letaszította trónjukról, Az alázatosokat felmagasztalta,
53 Az éhezőket javaival elhalmozta, A gazdagokat üres kézzel elbocsátotta,
54 Izraelt, az ö szolgáját, kegyelmébe vette, Megemlékezvén irgalmasságáról,
55 Amint megígérte a mi atyáinknak Ábrahámban és az ö magvában, örökké!
56 Mária pedig mintegy három hónapon át maradt Erzsébetnél, azután hazament.
57 Eközben Erzsébet szülési ideje betelt s fia lett.
58 Szomszédai s rokonai, az Úr e nagy irgalmasságának hírére, együtt örvendeztek vele,
59 nyolcadnapra pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket és atyja nevéről Zakariásnak nevezték.
60 De anyja felszólalt, mondván: Nem úgy! Neve János legyen.
61 Erre azok azt mondták néki: Hiszen ilyen nevü nincs a te rokonságodban.
62 Azért jelek útján atyját kérdezték meg, milyen nevet akar adni néki?
63 Az táblát kért s ráírta a választ: Neve János. S mindnyájan elcsodálkoztak.
64 S szava tüstént megjött és áldotta Istent.
65 S minden szomszédjukat félelem szállta meg, az esetnek híre pedig szájról-szájra szállott Júdeának egész hegységében
66 és akik hallották, megszívlelve ezt a dolgot, azt mondták: Vajh mi lészen ebből a gyermekből? Mert az Úrnak keze volt rajta.
67 Zakariás, az ö atyja pedig megtelt Szent Lélekkel és prófétált, mondván:
68 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene! Meglátogatta és megáldotta népét,
69 Felemelvén az üdvösség szarvát Szolgájának, Dávidnak házában.
70 Amint hajdankori szent prófétájának ajkával mondotta:
71 Megszabadít ellenségeinktől, S azoknak kezéből, akik gyűlölnek minket,
72 Hogy irgalmát éreztesse atyáinkkal És megemlékezzék szent szövetségéről,
73 Az esküről, amellyel megesküdt Ábrahám atyánknak, Hogy megtartja nékünk,
74 Hogy ellenségeinktől megmentve és félelmet nem ismerve
75 Szolgáljunk néki szentül és igazán Életünknek minden idejében.
76 Te pedig, kis gyermek, a felséges Isten profétájának hívatol, Mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd útját
77 És közöld népével az üdvösség ismeretét, Bűneik bocsánatjára,
78 A mi Istenünknek amaz irgalmánál fogva, Amelyet napkelet derített reánk a magasságból,
79 Hogy fényljék azoknak, akik a halál sötét árnyékában ülnek. S a békességnek útjára vezéreljen minket.
80 A kis gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben s a pusztában maradt Izrael körében való fellépésének napjáig.