James 1
1 Jakab, az Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája az elszéledt tizenkét törzsnek. Üdv néktek!
2 Nagy boldogságnak tartsátok, kedves testvéreim, mikor hol egy, hol más kísértés környez meg titeket,
3 tudván, hogy a ti hiteteknek próbája kitartásra vezet.
4 A kitartás azonban példás életben nyilvánuljon meg, hogy minden fogyatkozás nélkül való, érett s ép jellem legyetek.
5 Ha pedig valamelyitek bölcsességben fogyatékos volna, kérje azt Istentől, aki mindenkinek készségesen s szemrehányás nélkül ád s megadatik néki.
6 De hittel kérje azt, minden kételkedés nélkül, mert a kételkedő olyan, mint a tenger viharverte s hánytvetette habja.
7 Az ilyen ember pedig ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól.
8 Az ingatag ember állhatatlan minden útjában.
9 A szegény testvér dicsekedjék nagy méltóságával,
10 a gazdag ellenben alacsonyságával, hisz mulandó, mint a fű virága.
11 Amint a fű a kelő nap hevétől el¬szárad, a virága lehull s oda színe, bája, - úgy tűnik el a gazdag is javaival együtt.
12 Boldog, aki megáll a kísértések közt, mivel a próbát kiállva, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Isten megígért azoknak, akik őt szeretik.
13 Ne mondja senki sem mikor kísértetik: Isten kísért engem, mert az Isten, akit a gonosz nem kísérthet meg, maga sem kísért meg senkit.
14 Mindenkit a maga csalogató, hitegető kívánsága kísért.
15 Aztán a megfogant kívánság megszüli a bűnt. A bűn pedig, ha végbemegy, megszüli a halált.
16 Ne tévelyegjetek kedves testvéreim!
17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről, a világosság Atyjától száll alá, akinél nincsen változás, avagy változással járó fogyatkozás.
18 Úgy akarván, ő szült minket az igazság igéje által, hogy mi legyünk az ő teremtményeinek zsengéje.
19 De hisz ezt ti jól tudjátok kedves testvéreim. Legyen azért minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20 Mert az emberek haragja nem munkálja Isten Igazságát.
21 Azért a gonoszság undok maradványával szakítva, fogadjátok jámbor szívvel a belétek plántált igét, lelketeknek egyetlen mentségét.
22 És az igét, necsak hallgassátok, magatokat csalva, hanem megtartsátok.
23 Mert, aki az igét hallgatja, de meg nem tartja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi a maga külső ábrázatát.
24 Ha megnézte magát, elmegy s nyomban elfelejti, hogy milyen volt.
25 De az, aki belemélyed a szabadság tökéletes törvényébe és amellett megmarad, mint nem feledékeny hallgató, hanem a tettek embere, boldog életet él.
26 Aki azzal áltatja magát, hogy kegyes s nem vet zablát a nyelvére, hanem csak ámítja magát, annak kegyessége puszta hivalkodás.
27 Az Istenünk és Atyánk előtt helytálló tiszta és szeplőtlen kegyesség, az özvegyeknek és árváknak nyomorúságukban való meglátogatása s a világ bűnétől szűztisztán megőrzött élet.