1Jakab, az Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája az elszéledt tizenkét törzsnek. Üdv néktek!
2Nagy boldogságnak tartsátok, kedves testvéreim, mikor hol egy, hol más kísértés környez meg titeket,
3tudván, hogy a ti hiteteknek próbája kitartásra vezet.
4A kitartás azonban példás életben nyilvánuljon meg, hogy minden fogyatkozás nélkül való, érett s ép jellem legyetek.
5Ha pedig valamelyitek bölcsességben fogyatékos volna, kérje azt Istentől, aki mindenkinek készségesen s szemrehányás nélkül ád s megadatik néki.
6De hittel kérje azt, minden kételkedés nélkül, mert a kételkedő olyan, mint a tenger viharverte s hánytvetette habja.
7Az ilyen ember pedig ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól.
8Az ingatag ember állhatatlan minden útjában.
9A szegény testvér dicsekedjék nagy méltóságával,
10a gazdag ellenben alacsonyságával, hisz mulandó, mint a fű virága.
11Amint a fű a kelő nap hevétől el¬szárad, a virága lehull s oda színe, bája, - úgy tűnik el a gazdag is javaival együtt.
12Boldog, aki megáll a kísértések közt, mivel a próbát kiállva, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Isten megígért azoknak, akik őt szeretik.
13Ne mondja senki sem mikor kísértetik: Isten kísért engem, mert az Isten, akit a gonosz nem kísérthet meg, maga sem kísért meg senkit.
14Mindenkit a maga csalogató, hitegető kívánsága kísért.
15Aztán a megfogant kívánság megszüli a bűnt. A bűn pedig, ha végbemegy, megszüli a halált.
16Ne tévelyegjetek kedves testvéreim!
17Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről, a világosság Atyjától száll alá, akinél nincsen változás, avagy változással járó fogyatkozás.
18Úgy akarván, ő szült minket az igazság igéje által, hogy mi legyünk az ő teremtményeinek zsengéje.
19De hisz ezt ti jól tudjátok kedves testvéreim. Legyen azért minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
20Mert az emberek haragja nem munkálja Isten Igazságát.
21Azért a gonoszság undok maradványával szakítva, fogadjátok jámbor szívvel a belétek plántált igét, lelketeknek egyetlen mentségét.
22És az igét, necsak hallgassátok, magatokat csalva, hanem megtartsátok.
23Mert, aki az igét hallgatja, de meg nem tartja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi a maga külső ábrázatát.
24Ha megnézte magát, elmegy s nyomban elfelejti, hogy milyen volt.
25De az, aki belemélyed a szabadság tökéletes törvényébe és amellett megmarad, mint nem feledékeny hallgató, hanem a tettek embere, boldog életet él.
26Aki azzal áltatja magát, hogy kegyes s nem vet zablát a nyelvére, hanem csak ámítja magát, annak kegyessége puszta hivalkodás.
27Az Istenünk és Atyánk előtt helytálló tiszta és szeplőtlen kegyesség, az özvegyeknek és árváknak nyomorúságukban való meglátogatása s a világ bűnétől szűztisztán megőrzött élet.