1Azért mi is, akiket a tanúbizonyságoknak egész fellegserege vesz körül, leküzdve minden akadályt s körülhálózó bűnt, kitartással fussunk rendeltetésünk pályáján,
2szemünket a hitnek elkezdőjére s bevégzőjére, Jézusra függesztvén, aki a felkínált örömpohár helyett, nem törődve a meggyalázással, elszenvedte a keresztet Isten trónja jobbjára ült.
3Igen, gondoljatok arra, aki kiállta a gonosztevőknek ostromát, hogy lélekben megtörve, le ne roskadjatok.
4Mert ti nem vettétek még fel a vérigmenő harcot a bűnnel
5és elfelejtkeztetek a néktek, fiaknak szóló emez intésről: Fiam! Ne vesd meg az Úrnak fenyítékét, Ne csüggedj el, ha számadásra von.
6Akit az Úr szeret, megfenyíti, És akit fiává fogad, megostorozza azt.
7Tűrjétek a fenyítéket. Mint fiakkal, úgy bánik veletek az Isten.
8Hisz van-e oly fiú, akit az ő atyja meg ne fenyítene? Ha pedig kikerülitek a mindenkivel közös fenyítéket, akkor bizony fattyak és nem fiak vagytok.
9Aztán, ha a földi atyáinkat, mint fenyítőket becsültük, nem kell-e még sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?
10Hisz azok a maguk kénye-kedve szerint kis ideig fenyítettek minket, ő pedig javunkat célozva fenyít, hogy részt vegyünk az ő szentségében.
11Igaz ugyan, hogy nincs oly fenyíték, amely első pillanatra örvendetes volna, sőt biz keserves az, hanem aztán megtermi az igazság édes gyümölcsét az általa megedzetteknek.
12Éppen azért, fel a lankadt kézzel, rogyadozó térddel és
13előre az egyenes csapáson, hogy a sánta lába ki ne ficamodjék, hanem inkább megépüljön.
14Járjatok a mindenki iránt való békesség és a szentség útján, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.
15S vigyázzatok, hogy egyikőtök se essék ki az Isten kegyelméből, hogy valami mérges gyökér sarja meg ne gyötörjön és sokakat meg ne fertőzzön,
16hogy ne jegyen senki afféle parázna, avagy elvetemült, mint Ézsau, aki egy tál ételért adta el elsőszülöttségi jogát.
17Hiszen jól tudjátok, hogy ő, bár nagyon is vágyódott az áldás örökségére, azután is megvetett volt, mert a megtérésre alkalmat nem talált, noha azt könnyontva kereste.
18Ti ugyanis nem álltok a kézzelfogható hegy, lobogó tűz, sűrű homály, sötétség, forgószél,
19trombitaharsogás és dörgő szó előtt, amelynek hallói vonakodtak még több szót hallani,
20mert nem tudták elviselni e parancsot: Ha oktalan állat érinti is meg a hegyet, köveztessék meg!
21Sőt Mózes is — oly rettentő látvány volt az! — azt mondta: Félek és reszketek:
22hanem itt álltok a Sión hegye, az élő Isten városa, a mennyei Jeruzsálem, az angyalok ezernyi ezre,
23a mennyben felírt elsőszülöttek ünneplő gyülekezete, a világbíró Isten, a teljes, tökéletes igaz lelkek,
24az újszövetség-közvetítő Jézus és az Ábelénél többet mondó engesztelő vér előtt.
25Vigyázzatok! Ne utasítsátok vissza azt, aki szól, mert, ha nem menekültek meg, akik visszautasították azt, aki a földön szólt, még kevésbé menekülünk
26meg mi, akik attól fordulunk el, aki a mennyből szól,akinek a szava akkor a földet rázta meg, viszont most ígéri, mondván: Még egyszer megrázom nem csupán a földet, hanem az eget is.
27E \még egyszer\ pedig az ingatag, a teremtett dolgok elváltozását jelenti, hogy a megingathatatlan dolgok maradjanak meg.
28Azért a megingathatatlan ország birtokosai hálatelten, Istennek tetsző módon szolgáljanak jámbor félelemmel.
29Mert a mi Istenünk is megemésztő tűz.