1Véleményem szerint pedig, amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától,
2jóllehet mindennek ura; felügyelőkre és szolgákra van bízva az atyától meghatározott ideig.
3Épp úgy mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemi dolgait szolgáltuk,
4de mikor beállott az időnek teljessége, elküldte az Isten asszonytól lett, törvény alá vetett Fiát,
5hogy a törvény foglyait megváltsa és fiákká fogadtassunk.
6S minthogy fiak vagytok, elküldte az Isten az ö Fia Lelkét is szívünkbe, aki azt kiáltja: Abba, Atyám!
7Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú és ha fiú, akkor Isten örököse is a Krisztus által.
8Mikor még nem ismertétek az Istent, szolgáltátok a természetüknél fogva nem isteneket.
9Most, ismerve Istent, sőt megismertetve Istentől, hogy térhettek vissza ismét ama gyarló s szegény elemi dolgokhoz, hogy azokat újból szolgáljátok?
10Ünneplitek a napokat, hónapokat, az évfordulókat és esztendőket.
11Attól tartok, kárba veszett az én körültetek való fáradságom.
12Legyetek olyanok, mint én, hiszen én is olyan vagyok, mint ti. Kérten kérlek, testvéreim! Eddigelé nem bántottatok meg semmivel.
13Pedig tudjátok, hogy első ízben testi nyavalyától gyötrötten hirdettem néktek az evangéliomot.
14És ti ez ördögi nyavalyám dacára sem vetettetek és útáltatok meg, sőt ellenkezőleg, úgy fogadtatok engemet, mint Isten angyalát, sőt mint Krisztus Jézust.
15Hová lett ez a ti rajongó lelkesedéstek? Hisz tanú vagyok rá, hogy ha tehetitek, kivájtátok s ideadtátok volna énnekem a szemeteket is.
16Vagy tán ellenségtek lettem, mert az igazságot hirdettem tinéktek?
17Nem jóban fáradnak azok körülöttetek, hanem elakarnak szakítani tőlem, hogy hozzájuk pártoljatok.
18Hát jó dolog mindig a jóban fáradni és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.
19Édes gyermekeim, ti, akiket újra vajúdva szüllek meg, mígnem alakot ölt bennetek a Krisztus,
20úgy szeretnék én most közöttetek lenni és más hangon beszélni, mert aggódom miattatok.
21Mondjátok meg nekem, ti, akik a törvény alá vágyódtok, nem hallottátok a törvényt?
22Meg van írva: Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabadostól.
23A szolgálótól való a természet, a szabadostól való az ígéret fia volt.
24Képies beszéd ez a két szövetségről: az egyik a Sínai-hegyi, a szolgaság szülője, - ezt példázza Hágár.
25Mert ez a szó Hágár, arab hegyet jelent, így hát ez a földi Jeruzsálemnek felel meg; ez nyög szolgaságban a gyermekeivel;
26mennyei Jeruzsálem ellenben a szabadság hazája és ez a mi közös édes anyánk.
27Hiszen meg van írva: Örvendj meddő, te, ki nem szülsz, Ujjongj, kiálts te, ki nem vajúdul! Mert sokkal több gyermeke van az elhagyott, Mint a férjes asszonynak.
28Ti pedig testvérek, épp úgy, mint Izsák, az ígéret gyermekei vagytok.
29Csakhogy, amint egykor a természetes gyermek üldözte a léleknek szülöttjét, úgy van most is.
30De mit mond az írás? Űzd el a szolgálót és fiát; a szolgáló fia nem Örököl a szabados fiával együtt.
31Eszerint testvérek, mi nem a szolgáló, hanem a szabados gyermekei vagyunk.