1Voltak azonban hamis próféták is a nép között, aminthogy köztetek is lesznek afféle hamis tanítók, akik veszedelmes tévtanokat csempésznek be és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadják s hamarosan vesztükbe rohannak.
2S sokan lépnek feslett életük nyomába és miattuk káromolni fogják az igazság útját.
3Sőt e kapzsi népség kizsákmányol majd titeket koholmányaival, pedig ítéletük már régtől fogva kész és vesztük bizonyos.
4Mert ha az Isten a bukott angyaloknak sem kedvezett, hanem letaszította őket a sötétség mélységébe, hogy ott fogva tartassanak az ítélet napjáig
5s nem kímélte meg a régi világot sem s csakis Noét, az igazság hirdetőjét mentette meg nyolcadmagával, mikor özönvizet bocsátott a hitetlen világra,
6Sodoma és Gomora városát pedig végromlásra kárhoztatva elhamvasztotta, hogy intő példa legyenek a hitetlen nemzedéknek,
7ellenben az igaz Lótot, aki a fékevesztett nép kicsapongásától megcsömörlött, megszabadította,
8mert e köztük élő igaz ember igaz lelke gaztetteiknek láttára és hallatára, nap-nap után újabb gyötrelmeket érzett:
9az Úr a kegyeseket is meg tudja menteni a kísértésektől, a gonoszokat pedig meg tudja tartani büntetés okáért az ítélet napjára,
10főként azokat, akik az érzékiségnek engedve, ocsmány vágyak fertőjében fetrengenek s a felsőséget megvetik. Igen, azokat az önhitt és vakmerő embereket, akik nem riadnak vissza a dicső hatalmak káromlásától sem,
11holott ezek ellen a náluknál erőre és hatalomra különb angyalok nem ejtenek ki egy káromló szót sem az Úr előtt,
12míg ellenben ezek, akár csak az elejtésre, elpusztításra szánt oktalan állatok, azt káromolják, amiről sejtelmük sincsen s éppen azért romlottságuk miatt enyészet vár rájuk,
13elveszik gonoszságuknak julalmát. Ezek azok, akiknek gyönyörűség a nappali tivornyázás. Ez a piszok, ronda népség ti veletek együtt lakmározva, harácsolt vagyonból dőzsöl.
14Szemük majd felfalja a házasságtörő nőt, a bűnnel sohse telnek be, hitegetik az ingatag lelkeket, életelemük a telhetetlenség, átok szülöttei.
15Ezek azok, akik letérve az egyenes ösvényről, eltévelyedtek és Bálám, Bozor fia nyomdokában járnak, aki a hamisság díját áhította,
16vétkéért azonban dorgálás lett a bér: egy teherhordó néma állat emberhangon szólva, útját állta a profét esztelenségének.
17E népség kiapadt forrás, viharűzte felleg, ezekre az örök sötétség vár,
18mert hiábavaló; gőgös beszéd közben érzéki gyönyörrel, kéjjel csalogatják lépre azokat, akik már úgy ahogy szakítottak a tévelygés útján járókkal.
19Szabadsággal kecsegtetik őket, pedig ők maguk is a kárhozat rabjai, mert akit legyőztek, az a győztesnek szolgája.
20Ha ugyanis azok, akik az Úr, a Megtartó Jézus Krisztus ismerete révén elkerülték a világ fertőjét, ebbe újra belekavarodva, legyőzetnek: úgy nékik végűl is rosszabb sorsuk lesz, mint első ízben volt.
21Bizony nékik jobb lett volna, ha meg sem ismerik az igazság útját, semminthogy megismerve azt, hátat fordítsanak a hagyományként reájuk szállt isteni parancsolatnak,
22De hát beteljesült rajtuk a találó közmondás: A kutya újra visszamegy okádékához, a disznó újra meg fürdik a pocsolya sarában.