1Igaz beszéd ez: Aki püspökséget kíván, jó dolgot kíván.
2A püspöknek azonban feddhetetlennek, egynejűnek, mérsékletesnek, józannak, tisztességesnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak,
3nem részegesnek, nem verekedőnek, hanem szelídnek, békésnek, önzetlennek s olyannak kell lennie,
4aki házát rendben tartja, gyermekeit kifogástalan tisztességtudással párosult engedelmességre szoktatja.
5Mert aki a maga házát sem tudja rendben tartani, hogyan visel gondot az Isten gyülekezetére?
6Ne legyen újdonsült hívő, hogy gőgösségében az ördöggel közös ítélet ne érje.
7Sőt szükséges, hogy a kívülállók is jó bizonyságot tegyenek felőle, hogy gyalázatba és az ördög tőrébe ne essék.
8Szintúgy a diakónok is tiszteletreméltó férfiak, nem kétszínűek, nem korhelyek és nem piszkos nyereséghajhászók,
9hanem a hit szent titkának tiszta lelkiismerettel bíró őrei legyenek.
10De előbb őket is jól ki kell próbálni s csak azután foglalják el a hivatalukat, ha feddhetetleneknek bizonyulnak.
11Feleségük szintén tisztességes, nem pletykázó, hanem józan s mindenben hű legyen.
12A diakónok egynejűek legyenek s tartsák rendben a gyermekeiket s házukat.
13Mert akik a hivatalos szolgálatot jól végzik, nagy tisztességre s a Krisztus Jézusba vetett hit által teljes bizodalomra tesznek szert.
14Mindezt abban a reményben írom, hogy nem sokára meglátogatlak s hogy tudjad,
15ha késném, mihez tartsd magadat az Isten házában, amely az élő Istennek gyülekezete, az igazságnak oszlopa s alapja.
16És nyíltan megvallva, nagy a kegyes élet titka: Kijelentetett portestben, Megigazíttatott Lélekben, Megjelentetett az angyaloknak, Hirdettetett a népek közt, Hittek benne a világon, Felvitetett dicsőségben.