1Mint presbitertárs és mint a Krisztus szenvedésének tanúja, sőt a hamarosan megjelenő dicsőségnek is részese, arra kérem a köztetek lévő presbitereket:
2legeltessétek az Istennek ti reátok bízott nyáját s vigyázzatok arra, ne csak úgy kénytelen-kelletlen, hanem kész örömest, nem rút haszonlesésből, hanem szíves indulatból,
3nem is, mint a hívő lelkek zsarnokai, hanem, mint a nyáj mintaképei.
4Akkor aztán; ha a főpásztor megjelenik, elnyeritek a dicsőség hervadatlan koronáját.
5Szintúgy ti ifjak! Engedelmeskedjetek a presbitereknek és mindnyájatokat az alázatosságnak köteléke fűzzön egymáshoz, mert: Az Isten a kevélyeknek ellentáll, Az alázatosakat ellenben kegyelmében részesíti.
6Alázzátok meg hát magatokat Isten erős keze alatt, hogy annakidején felmagasztaljon titeket.
7Minden gondotokat ő reá vessétek, mert ő gondot visel rátok.
8Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán, kerülget; lesi, kit nyeljen el.
9Álljatok ellene erős hitetekkel, tudván, hogy testvéreitek ugyanazon szenvedések útját járják a világon.
10A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el titeket a Jézus Krisztusban, egy kevés szenvedés után megépít, megerősít, megedz s állhatatossá tesz.
11Övé a hatalom mindörökké. Ámen.
12Ezt Szilvánusz, a hitem szerint hű testvértek által röviden Írattam meg néktek intésül s annak bizonyságául, hogy az az Istennek igazi kegyelme, amelyben ti álltok.
13Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni gyülekezet és az én Márk fiam.
14Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, Krisztus híveinek.