1Péter, Jézus Krisztus apostola, a Pontusban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitiniában elszéledt,
2az Atya Isten örök végzése alapján lelki szentségben engedelmességre és a Jézus Krisztus vére által való engesztelésre kiválasztott jövevényeknek. Kegyelem néktek s békesség bőséggel.
3Áldott legyen a mi Urunk, az Úr Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki véghetetlen irgalmából újjászült minket az élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztásával,
4hogy elnyerjük azt a romolhatatlan, mocsoktól is, hervadástól is ment örökséget, amely a mennyben vár mi ránk,
5akiket az Istennek hatalma megtart a hit által az utolsó időben való kijelentésre kész üdvösségre.
6Ez az örömötök, bár most, ha másként nem lehet, némi szomorúság fog el a sokféle kísértések között,
7hogy a ti igaz hitetek, amely a veszendő, ámde tűz-megpróbálta aranynál sokkalta drágább, dicséretet, tisztességet s dicsőséget szerezzen tinéktek a Jézus Krisztus megjelenésekor.
8Nem láttátok bár őt, mégis szeretitek; nem látjátok most sem, mégis hisztek s örvendeztek benne kimondhatatlan és dicsőült örömmel,
9minthogy elértétek hiteteknek célját, lelketeknek azt az üdvösségét,
10amely után a néktek szóló kegyelmet megjövendölő próféták tudakozódtak és nyomozódtak,
11kutatván, hogy mikor és mely alkalommal jelenti meg azt nékik a Krisztusnak ama lelke, aki ő bennük lakozott s eleve bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről s az azokra következő dicsőségről.
12Nekik lett ugyanis értésükre adva, hogy ők nem maguknak, hanem néktek tettek szolgálatot azzal, amit most néktek az evangéliom hirdetői, a mennyből elküldött Szent Lélek által hirdetnek s amibe angyalok vágynak beletekinteni.
13Azért harcra készen, józan ésszel vessétek reménységteket ama kegyelembe, amelyet a Jézus Krisztus megjelenésének napjához meg számotokra.
14Mint engedelmes gyermekek, ne legyetek hajdan, tudatlanságtok korában megszokott kívánságaitoknak rabjai,
15hanem inkább, amily szent, aki meghívott, ti is oly szentek legyetek teljes éltetekben.
16Hiszen meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.
17S ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül, cselekedete szerint ítél meg mindenkit, szent félelemtől áthatva töltsétek ki földi vándorlástoknak napszámát,
18tudván, hogy nem mulandó javak, nem ezüst vagy arany váltott meg titeket az ősi örökségként rátok szállt hitvány élettől,
19hanem a Krisztusnak, mint hiba s szenny nélkül való báránynak drága vére,
20aki el volt ugyan rendelve a világ teremtése előtt, de csak az utolsó időben jelent meg értetek,
21mint akik általa hisztek abban az Istenben, aki a halálból feltámasztotta és megdicsőítette őt, hogy a ti hitetek egyszersmind az Istenbe vetett reménységgel párosuljon.
22Azért most már, az igazságnak engedve, fürdessétek meg a lelketeket a Lélek segítségével a képmutatástól ment testvérszeretetben s tiszta szívből híven szeressétek egymást,
23hisz ti az Istennek élő és örökkévaló igéje által nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek új életre.
24Mert: Mind olyanok vagyunk mint a fű, Dicsőségünk, mint a fű virága. A fű megszárad, a virág is lehull,
25De az Ur igéje megmarad örökké. S épp az az ige az, ami néktek hirdettetett.