1[A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor Saul embereket küldött, hogy figyeljék a házát, és megöljék őt.] (2) Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Istenem, ments meg a rám támadóktól!
2(3) Szabadíts meg a gonosztevőktől, és segíts meg engem a vérontó emberekkel szemben.
3(4) Mert íme, lelkem után leselkednek, összegyűlnek ellenem az erősek, pedig sem hibám, sem vétkem nincs, URam!
4(5) Bár nincs bűnöm, sietve ellenem készülnek. Kelj fel segítségemre, és lásd meg őket!
5(6) Te, URam, Seregek Istene, Izráel Istene, kelj föl! Büntesd meg mind e népeket, ne könyörülj senkin, aki hamisságot cselekszik. [Szela]
6(7) Este megjelennek, ordítanak, mint az eb, körüljárják a várost.
7(8) Íme, szájukkal üvöltenek, ajkuk között kard van, mert azt gondolják: Kicsoda hallja meg?
8(9) Te pedig, URam, nevetsz rajtuk, és csúffá teszed mind e népeket.
9(10) Te vagy az erőm, rád figyelek, mert Isten az én váram.
10(11) Elém jön kegyelmes Istenem, és látnom engedi ellenségeim vesztét.
11(12) Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosóvá hatalmaddal, és alázd meg őket, Uram, mi pajzsunk!
12(13) Szájukban vétek ajkuk beszéde, ejtse csapdába őket kevélységük, mert csak átkot és hazugságot szólnak.
13(14) Veszítsd el őket haragodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg egészen a föld határáig, hogy Isten uralkodik Jákób fölött. [Szela]
14(15) Este visszatérnek, vonítanak, mint az ebek, körüljárják a várost.
15(16) Élelem után kószálnak, és ha nem laknak jól, nyüszítenek.
16(17) Én pedig hatalmadról énekelek, minden reggel kegyelmedet magasztalom; mert váram vagy és menedékem nyomorúságom napján.
17(18) Én erősségem, neked énekelek! Mert Isten az én váram. Ő az én kegyelmes Istenem!