1Jaj azoknak, akik hamisságot gondolnak ki, és gonoszságot terveznek fekvőhelyükön, s mihelyt megvirrad, végrehajtják azt, mert van hozzá hatalmuk!
2Megkívánják a mezőket, és elrabolják; a házakat is elveszik. Nyomorgatják a gazdát és háza népét, az embert és birtokát.
3Ezért azt mondja az ÚR: Íme, én is gonoszt gondolok e nemzedék ellen, amelyből nem vonhatjátok ki nyakatokat, és nem járhattok majd kevélyen, mivel gonosz idő lesz az!
4Azon a napon példabeszéd támad rólatok, és siratóéneket mondanak e szavakkal: Végünk van! Elpusztulunk! Népem örökségét elcserélik! Jaj, elrabolják tőlünk, hűtleneknek osztják szét mezeinket!
5Ezért nem lesz az ÚR gyülekezetében, aki mérőzsinórral kimérje a neked járó részt.
6Ne prófétáljatok! Ne hirdessetek ilyeneket, nem jöhet ilyen gyalázat!
7Mondhatnak-e ilyet Jákób házának: Hát türelmetlen az ÚR lelke? Az ő cselekedetei ezek? Nem válnak-e javára szavaim annak, aki igazként jár?
8És ti ellenségként támadtok népemre: letépitek a köntöst és a palástot a gyanútlanul járókról, a háborútól idegenkedőkről.
9Népem asszonyait kiűzitek boldog otthonukból, kisdedeiktől örökre elveszitek ékességemet.
10Keljetek föl, és menjetek ki innen, mert ez nem a nyugalom helye. Elvesztek a tisztátalanság miatt, a borzasztó veszedelem miatt!
11Ha egy szélhámos és csalárd így hazudozna: „Borról és részegítő italról prédikálok neked!”, az volna e nép prófétája.
12Mindenestül egybegyűjtelek téged, Jákób! Összeszedem Izráel maradékát. Összegyűjtöm őket, mint a juhokat az akolba, mint a nyájat a karámjába; hemzseg majd ott a sokaság.
13Előttük megy föl, aki utat tör, kitörnek, átmennek a kapun, kivonulnak, és előttük megy át királyuk, és élükön maga az ÚR!