1Ez az ÚR szava, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ezt látta Samária és Jeruzsálem felől.
2Halljátok meg mind, ti népek, figyeljen a föld és minden lakója! Az én Istenem, az ÚR legyen bizonyság ellenetek, az ÚR az ő szent templomából!
3Mert íme, eljön helyéről az Úr, leszáll, és a föld magaslatain lépdel.
4Elolvadnak alatta a hegyek, a völgyek pedig széthasadoznak, mint viasz a tűz előtt, s mint a meredély a leömlő víztől.
5Jákób bűnéért lesz mindez, és Izráel házának vétkei miatt! Mi Jákób vétke? Vajon nem Samária-e? És mi Júda magaslata? Vajon nem Jeruzsálem-e?
6Samáriát mezőn lévő rommá teszem, szőlőültetvény helyévé. Lezúdítom köveit a völgybe, és még az alapjait is föltárom.
7Faragott képei mind összetörnek, minden keresményét tűz égeti meg, és minden bálványát semmivé teszem. Mivel paráznaság béréből gyűjtögette azokat, ezért ismét paráznaság bérévé lesznek.
8Emiatt kesergek és jajgatok, mezítláb és mezítelen járok. Üvöltök, mint a sakál, és kiáltok, mint a strucc.
9Mert halálos a csapás, amely Júdát érte, és népem kapujáig, Jeruzsálemig hatolt.
10Gátban el ne mondjátok, egyáltalán ne sírjatok! Bét-Afrában porban henteregjetek!
11Költözz el, Sáfír lakója, gyalázatban, mezítelenül! Nem mer kivonulni Caanán lakossága, Bét-Écel gyásza miatt nem lehet többé ott tartózkodni.
12Márót lakója a jóra vágyódik, mert veszedelem szállt le az ÚRtól Jeruzsálem kapujára!
13Gyors paripát fogj be a harci szekérbe, Lákis lakója, mert itt kezdted el a vétkezést Sion leányával. Bizony, benned találhatók Izráel bűnei!
14Ezért adj válólevelet Móreset-Gátnak! Akzíb házai megcsalják Izráel királyait.
15Elhozom rád azt, aki birtokba vesz téged, Marésa lakosa. Adullámig jut el Izráel dicsősége!
16Kopaszra nyírd le hajad gyönyörűséges fiaid miatt! Légy kopasz, mint a keselyű, mert rabságra viszik őket tőled.