1Abban az időben nem volt király Izráelben, és ezekben a napokban keresett magának örökséget Dán nemzetsége, ahol lakjék, mert mindeddig nem jutott neki osztályrész Izráel törzsei között.
2Dán fiai elküldtek a háznépükből öt férfit, vitéz férfiakat a saját határaikból, Corából és Estáólból, hogy kémleljék ki és nézzék meg jól a vidéket. Azt mondták nekik: Menjetek el, kémleljétek ki a földet. Mikor elérkeztek Efraim hegyvidékére, Míká házához, ott megszálltak.
3Amikor Míká házánál voltak, megismerték az ifjú lévita hangját. Odamentek hozzá, és megkérdezték: Ki hozott téged ide? Mit csinálsz itt, és mi járatban vagy?
4Ő pedig ezt felelte nekik: Ezt meg ezt cselekedte velem Míká, és fölfogadott engem, és papjává lettem.
5Erre ezt mondták neki: Kérdezd meg Istentől, hadd tudjuk meg, hogy szerencsés lesz-e az utunk, amelyen járunk!
6A pap ezt felelte nekik: Menjetek el békességgel. Gondja van az ÚRnak arra az útra, amelyen jártok.
7Elment az öt férfi, és Lajisba érkeztek. Látták a benne levő népet, hogy minden félelem nélkül élnek, a szidóniak szokása szerint, csendesen és biztonságosan, és nincs senki, aki bántaná őket az országban, vagy úr volna fölöttük. Távol vannak a szidóniaktól, és nincs senkivel semmi dolguk.
8Amikor visszatértek testvéreikhez Corába és Estáólba, azok megkérdezték tőlük: Mi jóval jártatok?
9Így válaszoltak: Keljetek föl, és vonuljunk föl ellenük, mert láttuk a földet, hogy igen jó. Ti még veszteg ültök? Ne halogassátok az indulást, menjetek, és vegyétek birtokba azt a földet!
10Ha odaértek, biztonságban élő néphez érkeztek, és a tartomány tágas. Kezetekbe adta azt Isten, s olyan hely az, ahol a világon semmi sem hiányzik.
11Elment tehát onnan Dán nemzetségéből, Corából és Estáólból hatszáz fölfegyverzett férfi.
12Fölvonultak, és tábort ütöttek Kirjat-Jeárimnál Júdában. Ezért hívják azt a helyet Dán táborának mind e mai napig. Ez Kirjat-Jeárim mögött van.
13Onnan fölvonultak Efraim hegyvidékére, és Míká házába mentek.
14Ekkor megszólalt az az öt férfi, aki elment kikémlelni Lajis földjét. Ezt mondták testvéreiknek: Tudjátok-e, hogy ebben a házban éfód és teráf, faragott és öntött házibálvány-szobor van? Gondoljátok végig, hogy mit kell tennetek.
15Erre betértek oda, s az ifjú lévitához mentek Míká házában, és békességgel köszöntötték.
16A hatszáz fegyveres férfi pedig, akik Dán fiai közül valók voltak, elállta a kapu bejáratát.
17És az az öt férfi, aki a föld kikémlelésére ment oda azelőtt, amikor fölment és megérkezett oda, magához vette a faragott szobrot, az éfódot, a teráfot és az öntött bálványt. A pap pedig ott állt a kapu előtt a hatszáz fölfegyverzett férfival.
18Mikor pedig ezek bementek Míká házába, és magukhoz vették a faragott szobrot, az éfódot, a teráfot és az öntött bálványt, azt kérdezte tőlük a pap: Mit műveltek?
19Ők pedig ezt felelték: Hallgass, tedd kezedet a szádra, jöjj el velünk, és légy nekünk atyánk és papunk! Melyik jobb, hogy egy ember házának légy a papja, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és háznépnek?
20Ezen a pap szívből örvendezett, és elvitte az éfódot, a teráfot és a faragott bálványszobrot, és a nép közé ment velük.
21Azután megfordultak és elvonultak, maguk előtt küldve a gyermekeket, a jószágot és értékes holmijaikat.
22Mikor pedig már messze jártak Míká házától, a Míká házának szomszédságában lakó férfiak összegyűltek, és utánamentek Dán fiainak,
23és kiáltoztak utánuk. Azok pedig visszafordultak, és ezt mondták Míkának: Mit akarsz, hogy így seregbe gyűltetek?
24Ő ezt felelte: Elvettétek isteneimet, amelyeket készíttettem, és a papomat, és elmentetek; hát mi egyebem van még? Mégis azt kérdezitek, mi bajom van?
25Dán fiai azt felelték neki: Egy szót se szólj, hogy rátok ne rontsanak e felbőszített emberek, és el ne veszítsd a magad és háznéped életét!
26Azután elmentek Dán fiai a maguk útján, s mikor Míká látta, hogy azok erősebbek nála, megfordult, és visszatért a házához.
27Ők pedig elvitték, amiket Míká készíttetett, és a papot, aki nála volt, és Lajis ellen vonultak, a nyugalomban és biztonságban élő nép ellen, kardélre hányták őket, és fölperzselték a várost.
28Nem volt senki, aki megmentette volna őket, mert messze voltak Szidóntól, és semmi dolguk sem volt senkivel; Lajis pedig Bét-Rehób völgyében feküdt. Itt építették újjá a várost, és megtelepedtek benne.
29A várost Dánnak nevezték atyjuknak, Dánnak nevéről, aki Izráel szülötte volt. Azelőtt Lajis volt a város neve.
30Azután fölállították maguknak Dán fiai a faragott bálványszobrot, és Manassé fiának, Gérsómnak a fia, Jónátán és az ő fiai voltak a papok Dán nemzetségében egészen az ország népének fogságba viteléig.
31Így állították föl maguknak a Míká által készített faragott bálványt, és ott állt az, amíg az Isten háza Silóban volt.