Job 38
1 Ekkor így felelt az ÚR Jóbnak a forgószélből:
2 Ki akarja elhomályosítani az örök rendet tudatlan beszédével?
3 Nosza, övezd föl derekadat férfiasan, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5 Ki határozta meg méreteit, ugyan tudod-e? Ki feszített ki fölötte mérőzsinórt?
6 Mire alapozták oszlopait, és ki helyezte el sarokkövét,
7 amikor együtt vigadoztak a hajnalcsillagok, és ujjongtak az istenfiak?
8 Kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtűnt, és kijött a föld gyomrából;
9 amikor felhőbe öltöztettem és sűrű homállyal takartam be;
10 amikor megszabtam határait, zárat és ajtókat helyeztem rá,
11 és azt mondtam: „Eddig jöjj, és ne tovább; ez itt ellenáll kevély habjaidnak!”?
12 Parancsoltál-e a reggelnek, amióta élsz? Vajon te adtál-e helyet a hajnalnak,
13 hogy belefogóddzék a föld széleibe, és lerázza róla a gonoszokat?
14 Átváltozik, mint agyag a pecsét alatt, és úgy áll elő a föld, mint aki felöltözött.
15 Így veszi el a gonoszoktól a világosságot, és összetöri a fölemelt kart.
16 Eljutottál-e a tenger forrásáig, bejártad-e a mélység alját?
17 Megnyíltak-e előtted a halál kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-e?
18 Áttekintetted-e a föld szélességét? Mondd meg mindezt, ha tudod!
19 Melyik út visz oda, ahol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20 Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető utat?
21 Tudod te ezt, hiszen akkor születtél; napjaid száma igen nagy!
22 Eljutottál-e a hó raktárához, vagy a jégeső raktárát láttad-e?
23 Fenntartottam azt a szükség idejére, a harc és a háború napjára.
24 Melyik út vezet oda, ahol szétoszlik a világosság, és honnan terjed szét a keleti szél a földön?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek és utat a mennydörgő villámnak,
26 hogy lehulljon az ember nélküli földre, a pusztaságra, ahol senki sincsen;
27 hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy zsenge füvet sarjasszon?
28 Van-e atyja az esőnek, és vajon ki nemzette a harmat cseppjeit?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és ki szülte az ég daráját,
30 amikor megkeményednek a vizek, úgy, mint egy kő, és bezárul a mélység színe?
31 Összekötheted-e a Fiastyúk szálait, vagy a Kaszáscsillag köteleit megoldhatod-e?
32 Az állatöv csillagait előhozhatod-e a maguk idejében, a Göncölszekeret forgathatod-e fiaival együtt?
33 Ismered-e az ég törvényeit, vagy te határozod-e meg uralmát a földön?
34 Fölhat-e hangod a felhőkig, hogy vizek áradata borítson el téged?
35 Kibocsáthatod-e útjukra a villámokat, és mondják-e neked, hogy itt vagyunk?
36 Ki helyezett bölcsességet a sötét felhőkbe, és az égi jelenségeknek ki adott értelmet?
37 Ki számlálta meg a felhőket bölcsességében, és ki üríti ki az ég tömlőit,
38 ha megkeményedik a föld, mint a rög, és összetapadnak a göröngyök?
39 (39,1) Te ejtesz-e zsákmányt a nőstény oroszlánnak, és kielégítheted-e az oroszlánkölykök éhségét,
40 (39,2) amikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben fekszenek?
41 (39,3) Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltoznak, s kóvályognak, mert nincs mit enniük?