1Erre így felelt a témáni Elifáz:
2Hasznára van-e az ember Istennek? Mert önmagának bizonnyal használ az okos!
3Kedvére van-e a Mindenhatónak, ha te igaz vagy? Van-e nyeresége abból, hogy feddhetetlenül jársz?
4Vagy talán istenfélelmedért ró meg téged, és azért perel veled?
5Vajon nem sok-e a gonoszságod, és nem végtelen-e bűneid száma?
6Hiszen ok nélkül zálogot vettél testvéreidtől, és a szegényeket mezítelenné tetted.
7Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8A hatalmaskodóé lett az ország, és aki nagy tekintélyű, az lakik benne.
9Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait eltörted.
10Ezért vett körül a veszedelem, és hirtelen rettegés riasztott meg;
11vagy a sötétség, hogy ne láss, ahogy a vizek árja elborít!
12Hát nem olyan magasan van-e Isten, mint a menny? És lásd, mily magasan fénylenek fent a csillagok!
13Te mégis azt kérded: Mit tud az Isten; ítélkezhet-e a homály mögül?
14Sűrű felhők takarják el őt, és nem lát, az ég peremén járkál.
15Követed-e az ősidők ösvényét, amelyen álnok emberek jártak,
16akik idő előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár?!
17Akik azt mondták Istennek: Távozzál el tőlünk; mit tehet velünk a Mindenható?
18Ő mégis megtöltötte házaikat javakkal. Az istentelenek tanácsa azért távol legyen tőlem!
19Látják ezt az igazak, és örülnek miatta, az ártatlan pedig így csúfolja őket:
20Bizony, kigyomlálták ellenségeinket, és maradékukat tűz emészti meg!
21Bízd magadat Istenre, és légy vele békességben, mert jó származik rád ebből.
22Fogadd el szájából az oktatást, és szívleld meg beszédeit!
23Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz, és az álnokságot messze elűzöd sátradtól.
24Földbe tedd a nemesércet, és patakok kavicsa közé az ófíri aranyat:
25mert akkor a Mindenható lesz nemesérced és ragyogó ezüstöd.
26Bizony, akkor a Mindenhatóban gyönyörködsz, és arcodat Istenhez emeled.
27Hozzá könyörögsz, és ő meghallgat téged; te pedig megadod neki fogadalmaidat.
28Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az neked, és utaidon világosság fénylik.
29Ha megaláztak, mondd azt fölmagasztalásnak, mert ha lesütöd szemed, megtart ő téged.
30Még azt is megszabadítja, aki nem ártatlan, mert kezed tisztaságáért megszabadul.