1Erre Jób így felelt:
2Jól hallgassátok meg beszédemet, és ez legyen vigasztalásotok.
3Szenvedjetek el engem, amíg szólok, azután kigúnyolhatjátok beszédemet.
4Hát embernek panaszkodom-e? Miért ne volna keserű a lelkem?
5Tekintsetek rám, álmélkodjatok, és tegyétek a szátokra kezeteket.
6Ha rágondolok, megrendülök, és reszketés fogja el a testem.
7Mi az oka, hogy életben maradnak a gonoszok, vénségükig élnek, sőt egyre hatalmasabbak?
8Gyermekeik előttük válnak jómódúvá, utódaik a szemük láttára.
9Házukban békességben vannak a félelemtől, és nincs rajtuk Isten vesszeje.
10Bikája párzik, és nem terméketlen, tehene megellik, és nem vetél el.
11Kieresztik kisdedeiket, mint egy nyájat, és ugrándoznak magzataik.
12Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp hangjának.
13Jólétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba.
14Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert nem akarunk tudni útjaidról!
15Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16Pedig jó soruk nincs a kezükben, ezért távol legyen tőlem a gonoszok tanácsa!
17Hányszor kialszik a gonoszok mécsese, és veszedelem jön rájuk! Hányszor osztogatja Isten haragjában, ami nekik jár!
18Olyanok lesznek, mint a szalma a szélben és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el.
19Csak fiainak tartogat büntetést Isten? Megfizet neki is, majd megtudja.
20Saját szemével látja meg a maga vesztét, a Mindenható haragjából iszik.
21Mert mi gondja van háza népére a halála után, ha hónapjainak száma letelt?
22Kicsoda taníthatja Istent ismeretre, hiszen ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23Az egyik ereje teljében, megelégedetten és nyugodtan hal meg;
24teste kövérségtől duzzad, csontjaiban a velő gazdagon árad.
25A másik pedig elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26Egyformán a porban fekszenek, és férgek lepik el őket.
27Íme, jól tudom gondolataitokat, és hogy mit ármánykodtok ellenem.
28Mert ezt mondjátok: Hol van a főember háza, és hol a sátor, ahol a gonoszok laknak?
29Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik sokat utaznak, és nem ismeritek intéseiket,
30hogy a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé vezeti őket?
31Kicsoda veti szemére az ő útját, és ki fizet meg neki azért, amit tett?
32Ha kiviszik a temetőbe, még a sírdombja fölött is őrködnek.
33Édesek neki a völgy hantjai, és minden ember követi, amiképpen már számtalan el is ment előtte.
34Miért vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Válaszotok igazságtalanság marad.