1Nem hallgathatok a Sionért, és nem nyughatom Jeruzsálemért, amíg föl nem derül igazsága, mint a fényesség, és szabadulása, mint az égő fáklya.
2Meglátják igazságodat a népek, és dicsőségedet valamennyi királyuk. Új nevet adnak neked, amelyet az ÚR szája határoz meg.
3Ékes korona leszel az ÚR kezében, és királyi fejdísz Istened tenyerén.
4Nem neveznek többé elhagyottnak, és földedet sem nevezik többé pusztaságnak, hanem így hívnak: Én gyönyörűségem. Földedet pedig így: Férjnél van! Mert gyönyörködik benned az ÚR, és országodnak férje lesz.
5Mert ahogyan az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz feleségül, aki fölépít téged; és ahogyan a vőlegény örül a menyasszonyának, úgy fog örülni neked Istened.
6Kőfalaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam, se nappal, se éjjel, soha ne hallgassanak! Ti, akik az URat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
7Ne hagyjatok nyugtot neki, amíg helyre nem állítja és dicséretessé nem teszi Jeruzsálemet e földön.
8Az ÚR megesküdött jobbjával és erős karjával: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, és nem idegenek isszák mustodat, amelyért te munkálkodtál.
9Hanem a betakarítók eszik majd azt, és dicsérik az URat, és a szüretelők isszák meg azt szent udvaraimban.
10Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a nép útját, töltsétek, töltsétek föl az utat, dobjátok félre a köveket, emeljetek zászlót a népeknek!
11Íme, hírül adta az ÚR az egész föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, íme, eljön a Szabadítód, íme, vele jön jutalma, és előtte jár fizetsége!
12Szent népnek hívják őket, az ÚR megváltottainak; téged pedig keresett városnak hívnak, és nem elhagyottnak.