1Uramnak, az ÚRnak lelke van rajtam, mert fölkent engem az ÚR, hogy örömhírt mondjak a szegényeknek. Elküldött, hogy bekötözzem a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak és föloldozást a megkötözötteknek.
2Hogy hirdessem az ÚR kedves esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját, megvigasztaljak minden gyászolót.
3Hogy segítsek Sion gyászolóin: a hamu helyett koszorút adjak nekik, öröm olaját a gyász helyett, dicséret palástját a csüggedt lélek helyett, hogy az igazság fáinak nevezzék őket, az ÚR ültetvényének, az ő dicsőségére!
4Fölépítik az ősi romokat, helyreállítják, ami régen elpusztult. Újjáépítik az elhagyott városokat, amelyek sok nemzedék óta pusztán állnak.
5Idegenek állnak elő, és legeltetik juhaitokat, a jövevények fiai lesznek szántóvetőitek és vincelléreitek.
6Titeket pedig az ÚR papjainak hívnak, Istenünk szolgáinak neveznek. A népek gazdagságát eszitek, és az ő dicsőségükkel dicsekedtek.
7Gyalázatotok helyett kétszeres részt kaptok, és a szidalom helyett örvendezni fognak örökségüknek. Mert kétszeres részt birtokolnak földjükön, és örömük örökkévaló lesz.
8Mert én, az ÚR szeretem a jogosságot, és gyűlölöm a rablást és a gazságot. Megadom híven jutalmukat, és örök szövetséget szerzek velük.
9Ismerik majd utódaikat a nemzetek között és ivadékaikat a népek között. Akik látják őket, fölismerik, hogy ők az ÚRtól megáldott utódok.
10Módfelett örvendezek az ÚRban, ujjong a lelkem Istenemben. Mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástjával vett körül, mint vőlegényt, aki papi módon fölteszi fejdíszét, és mint menyasszonyt, aki fölrakja ékszereit.
11Mert miként a földből a növények kihajtanak, és miként a kertben a vetemények kisarjadnak, úgy sarjasztja ki az én Uram, az ÚR az igazságot és a dicséretet minden nép előtt.