1URam, te vagy Istenem, magasztallak, dicsérem nevedet, mert csodát cselekedtél, rég elgondolt tanácsod hűség és igazság.
2Mert kőrakássá tetted a várost, rommá a megerősített várost, az idegenek palotáját. Nem lesz többé város, soha nem épül föl.
3Ezért áldanak téged az erős népek, és félnek téged a könyörtelen népek városai.
4Mert erőssége vagy a gyöngének, erőssége szorongattatásában a szegénynek. Oltalom a szélvész ellen, árnyék a hőség ellen, mert az erőszakosok haragja olyan, mint a kőfalrontó szélvész,
5mint a hőség a száraz földön. Megalázod az idegenek háborgását, s mint a felleg árnyéka a hőséget, úgy elnémítod a szívtelenek énekét.
6A Seregek URa minden népnek lakomát szerez e hegyen kövér eledelekből, lakomát erős borból, velős, kövér ételekből, tiszta erős borból.
7E hegyen eltávolítja a leplet, amely minden népet beborított, a takarót, amely befödött minden nemzetet;
8elnyeli a halált örökre. Az ÚR, az én Istenem minden arcról letörli a könnyet, és eltávolítja népe gyalázatát az egész földről, mert maga az ÚR szólt.
9Így szólnak azon a napon: Íme, a mi Istenünk, akiben reménykedtünk, hogy megtart minket. Ő az ÚR, akiben reménykedtünk, örüljünk és örvendezzünk szabadításának!
10Mert az ÚR keze nyugszik e hegyen, Móábot pedig eltapossák saját földjén, ahogyan a szalmát a trágyalébe tapossák.
11Széttárja ott a kezét, ahogy széttárja az úszó, hogy ússzék, de az ÚR megalázza kevélységét és keze csalárdságát.
12Magas falaid erősségét lerontja, a földre dönti, és porig alázza.