1Aki a Fölségesnek oltalmában lakik, a Mindenható árnyékában nyugszik,
2azt mondja az Úrnak: „Te vagy az én oltalmazóm és erősségem, Istenem, akiben bizakodom.”
3Mert ő megment engem a vadászok tőrétől, a súlyos veszélytől.
4Szárnyával árnyékot borít rád, és tollai alatt menedékre találsz; pajzs és páncél az ő hűsége.
5Nem kell félned az éjszaka rémeitől, a nappal repülő nyíltól,
6a sötétben látogató járványtól, a délben pusztító ragálytól.
7Ezren essenek el bár oldalad mellől és tízezren jobbod felől, hozzád semmi sem közeledik.
8Sőt saját szemeddel fogod nézni, meglátod a gonoszok bűnhődését.
9Mert te vagy, Uram, menedékem! Ha a Fölségest választottad oltalmadnak,
10balszerencse nem ér téged, csapás nem jut sátrad közelébe.
11Mert angyalainak parancsol felőled, hogy minden utadon őrizzenek.
12Kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.
13Áspiskígyón és viperán fogsz járni, eltiprod az oroszlánt és a sárkányt.
14Mivel bennem bízik, megszabadítom, oltalma leszek, mert ismeri nevemet.
15Ha kiált hozzám, meghallgatom, a szorongatás idején vele leszek, megmentem és megdicsőítem.
16Betöltöm őt hosszú élettel, és megmutatom neki üdvösségemet.