1A karvezetőnek. A „Ne pusztíts el” szerint. Ászáf zsoltára. Ének.
2Dicsérünk téged, Isten, dicsérünk, szólítjuk nevedet: csodáidat hirdetjük.
3Ha eljön az ideje, igazságos ítéletet mondok.
4Olvadjon bár el a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait.
5Azt mondom a kérkedőknek: „Ne kérkedjetek!” s a vétkezőknek: „Ne pöffeszkedjetek!
6Ne pöffeszkedjetek, ne beszéljetek Isten ellen gonoszat!”
7Mert nem jön szabadulás sem napkeletről, sem napnyugatról, sem a puszta hegyek felől.
8Mert Isten a bíró: az egyiket megalázza, a másikat fölmagasztalja.
9Mert serleg van az Úr kezében, teletöltve színtiszta borral. Tölt belőle mindenfelé; még a seprőjét is inni fogják, issza majd minden bűnös a földön.
10Én pedig hirdetem ezt mindenkor, énekelek Jákob Istenének.
11A pöffeszkedő bűnösöket összetöröm, s az igazakat fölmagasztalom.