Psalms 17
1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, méltasd figyelemre könyörgésemet. Hallgasd meg könyörgésemet, nem álnok ajakról fakad.
2 Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat.
3 Vizsgáld meg szívemet, és látogasd meg éjjel, tégy tűzpróbára engem, és nem találsz bennem gonoszságot.
4 Szám nem beszélt emberek dolgáról, kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat.
5 Tartsd meg léptemet a te ösvényeiden, hogy meg ne inogjon a lábam.
6 Hozzád kiáltok, hisz te meghallgatsz, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg szavaimat!
7 Mutasd meg csodás irgalmadat, hiszen megmented az üldözőktől azokat, akik jobbodban bíznak!
8 Óvj, mint szemed fényét, nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem
9 a gonoszok elől, akik nyomorgatnak engem! Ellenségeim dühöngve körülkerítettek,
10 bezárták kövér szívüket, szájuk ontja a kevélységet.
11 Megleptek, s íme, körülvesznek, rám szegezik szemüket, hogy földre terítsenek.
12 Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké.
13 Kelj fel, Uram! Előzd meg és terítsd le őt! Ments meg engem kardoddal az istentelentől,
14 karoddal a halottaktól, Uram, a holtaktól, akiknek nincs már részük az életből! Töltsd meg hasukat javaiddal, hadd lakjanak jól gyermekeik, s hagyják fiaikra, ami megmarad.
15 Én azonban igazságban látom meg arcodat, és színed látása tölt el amikor fölébredek.