Psalms 16
1 Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem!
2 Mondom az Úrnak: „Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.”
3 A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem.
4 Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra.
5 Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet.
6 A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem.
7 Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem.
8 Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon.
9 Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen:
10 Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson.
11 Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.