1A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Így szól szívében az esztelen: „Nincs Isten!” Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben, nincs, aki jót cselekedne.
2Lenéz az Úr a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa: van-e okos, aki Istennel gondol?
3Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien, nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem.
4Nemde mind értelmetlenek, akik gonoszat tesznek, s fölfalják népemet, mint egy falat kenyeret. Hol nem hívják segítségül az Urat,
5ott megremegnek a félelemtől, mert az Úr az igaz nemzedékkel van.
6Megzavarjátok a szűkölködő szándékait, ámde az Úr az ő reménysége.
7Bárcsak eljönne Izrael segítsége Sionból! Ha majd az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákob, és örvendezik majd Izrael.